Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Ma az emberek nagy többsége csak húspultban lát állatot. De ha kapna egy dögöt, akkor nem tudna vele mit kezdeni, hátha még él is. Ki vágja le? Ki nyúzza, kopassza, perzselje, dolgozza fel?
„A fogyasztói társadalmi minta nem a végfelhasználónál bonyolult. Éppen ez a lényege, a fogyasztás mindenek felett. Ott nem lehet akadály. Megveszem, használom, elromlik, kidobom, lecserélem, megunom, lecserélem. Még csak nem is ez a probléma ezzel. Inkább az a természetesség, amivel elhiszem, hogy ez a jól szervezett mechanizmus, organizmus, amely emögött áll, mindent meg fog tudni oldani. A klasszikus példa, paprika és paradicsom a nem megszokott évszakban. Ezt kétféle módon lehet előállítani. Ideszállítani valamilyen messzi országból, vagy üvegházban megtermelni. Az egyik esetben a szállítással kapcsolatos vegyi kezelések, az ellenőrizhetetlen élelmiszerkezelés int óvatosságra. A másik esetben ha az előző problémákat ki is vesszük, a drága előállítási költségek. Mondjuk a boltokban az árak nem az előállítás, szállítás költségeit tükrözik, hanem a kereskedelem szabályainak megfelelőek. Mit adnak meg érte? Mennyiért lehet eladni? A rendszer megoldotta, hogy télen is egyek primőr árut. De milyen áron? Melyek a következményei? A szervezetbe bevitt vegyszermaradékok, vagy a rendszerszintű szállítás miatt fellépő üzemanyagigény, amely más területekre is gazdasági hatással bír. Drágul az üzemanyag.