Generációk kulturális vesztesége

„A fogyasztói társadalmi minta nem a végfelhasználónál bonyolult. Éppen ez a lényege, a fogyasztás mindenek felett. Ott nem lehet akadály. Megveszem, használom, elromlik, kidobom, lecserélem, megunom, lecserélem. Még csak nem is ez a probléma ezzel. Inkább az a természetesség, amivel elhiszem, hogy ez a jól szervezett mechanizmus, organizmus, amely emögött áll, mindent meg fog tudni oldani. A klasszikus példa, paprika és paradicsom a nem megszokott évszakban. Ezt kétféle módon lehet előállítani. Ideszállítani valamilyen messzi országból, vagy üvegházban megtermelni. Az egyik esetben a szállítással kapcsolatos vegyi kezelések, az ellenőrizhetetlen élelmiszerkezelés int óvatosságra. A másik esetben ha az előző problémákat ki is vesszük, a drága előállítási költségek. Mondjuk a boltokban az árak nem az előállítás, szállítás költségeit tükrözik, hanem a kereskedelem szabályainak megfelelőek. Mit adnak meg érte? Mennyiért lehet eladni? A rendszer megoldotta, hogy télen is egyek primőr árut. De milyen áron? Melyek a következményei? A szervezetbe bevitt vegyszermaradékok, vagy a rendszerszintű szállítás miatt fellépő üzemanyagigény, amely más területekre is gazdasági hatással bír. Drágul az üzemanyag.