Lélekmérgezés

„Kicsiben kezdődik mindig – és a szavakkal, a megvetés, lenézés, gyűlölet szavaival. Kisebbségekről, ellenfelekről van-e szó, vagy olyanokról, akik veszélyeztetik a pozíciónkat, hatalmunkat?

Először az ellenfelek vagy a kiszemelt bűnbakok csak »velejükig romlott gazemberek, alávalók, fekélyes sebek« akikről minden elképzelhető, akikre minden ráfogható. »Azok nem is emberek, fel kellene akasztani őket«. Aztán ellenséggé válik már a régi haragos, a kellemetlen szomszéd, az idegesítő családtag is.»Hazátlan bitang, kártevő, parazita«, az emberiségnek teszünk jót, ha megszabadulunk tőle. Lábunkra lépnek, és már ütünk. Jogunk van hozzá, hiszen az a másik nem is ember. Ez a dehumanizáció a végső fokozat a tevőleges agresszió előtt, amely – a Holokauszt a szörnyű tanúbizonyság – a tömeggyilkosságig, a népirtásig fokozódhat.”