„Amúgy meg ha az ellenzék netán ilyen feltételek mellett is győzne, akkor hirtelen a békemenet, a polgári körök és Fidesz-alapszervek uniszonóban kiáltanának csalást, mert hogy ezek az addig eléggé becsben tartott kamupártok eltorzították az eredményt, úgyhogy hídfoglalás, Kossuth téri piknik, a többit ismerjük. Ha viszont a Fidesz győz, akkor itt természetesen csak és kizárólag ellenzéki hisztériakeltésről van szó.
De hát ez csak egy része annak a nagy volumenű buherálásnak, amit tréfás kedvében a Fidesz a választási törvény átalakításának keresztelt el. A körzetek átrajzolásától kezdve (Csepel Kubához csatolása folyamatban van; sziget ez is, az is) a kétféle külhoni magyar kategóriájának megalkotásáig (minek következtében egyesek szavazhatnak egyszerűen levélben, mások meg több ezer kilométeres utazással egybekötött bürokratikus akadályversenyen vesznek részt.).
Az EBESZ megfigyelői első jelentésükben beszámoltak minderről, meg arról is, hogy a hatalmon lévők hogyan zárják ki a nyilvánosságból, illetve a hirdetési felületekről ellenfeleiket. Ami logikus, hiszen ha már ilyen öles léptekkel haladunk az új egypártrendszer felé, akkor legyen annak látszatja. Az EBESZ megfigyelői elég pontosan rögzítik, hogy ez a választási küzdelem nagyjából olyan síkfutó versenyhez hasonlít, ahol az ellenzéki színekben induló versenyző eleve húsz méterről hátrábbról indul, és ólommellényben kell futnia. (Hogy ez a futó amúgy nem is túl tehetséges, arról majd legközelebb.)
De hát a fideszhatalom magasról tesz arra, hogy mit mond az EBESZ, az ellenzék, az Unió – mindaddig, amíg senkinek sincs ereje ahhoz, hogy rájuk kényszerítse a fair play szabályait.”