Ha nem dolgozzuk fel a múltat, a történelem megismétli önmagát!

„A nemzet eszméje, amely a felvilágosodás utáni modernitás progresszív folyamatában a szabad és önálló polgárok érdekeinek gazdasági egységét fejezte ki a feudalizmus territoriális korlátaival szemben, a 19. század második felétől lassan társadalmi haladást gátló tényezővé vált, vagyis antimodern visszaesést jelentett. A nacionalizmus mint eszme azonban ma is tovább él, és azt hallucinálja, mintha még mindig érdekközösség lenne.

Amíg a liberalizmus a nacionalizmusban rejlő törzsi vonásokat korlátok közé képes szorítani, addig garantálja az egyéni szabadságjogokat is. A nacionalizmus azonban egy idő után átfordul szadizmusba és destruktivitásba. A gyűlölet minden ellen irányul, ami más, tehát minden ellen, ami eltér a népnemzet (Volksgemeinschaft) ideáljától, s így létrehozza a nacionalizmus paranoid változatát. A paranoia vagy üldözési mánia, amelyben abból lesz az üldöző, aki a saját üldözöttségét másra kivetíti, ebben a nárcisztikus közegben könnyen továbbterjed.

A gyenge önképpel rendelkező, patologikus egyén könnyen talál csatlakozást olyan kollektív paranoid ideológiához, mint amilyen az antiszemitizmus is. Ahogy a nacionalizmus paranoiája az újabb katasztrófáktól való logikus félelemben megnyilvánul, olyannyira kedvez is az elterjedésének. A patologikus nacionalizmusnak minden jele látható volt 1933 és 1945 között, s ma is felfedezhető Magyarországon.”