Magyarország, olcsón

„Az árleszállításnak, a szezonvégi kiárusításoknak örülni szoktunk. Mint a legtöbb nő, én a turkálókban is szeretek kincsvadászatot tartani az olcsó cuccok között, kikapva egy-egy szebb darabot. De arra nem számítottam, hogy a kormányzati szezon végén a miniszterelnök az országot árusítja ki és a magyar munkaerő árát szállítja le. Pedig szaud-arábiai útján a II. Magyar-Arab Gazdasági Fórumon éppen ezt tette. Azzal kínálgatta a saját portékájának tekintett magyar munkaerőt, hogy ez hihetetlenül alacsony áron kapható, és a befektetők feje sem kell, hogy túlságosan fájjon alkalmazottaik jogai miatt. Mintha a tíz millió magyart, közülük legalábbis a munkaképeseket, bedobta volna egy nagy turkálóba: tessék, tessék! Alkalmi vétel! Remek áru, és nevetségesen olcsó!

De idézzük a kormányportált: »A kormányfő a mintegy 250 résztvevő előtt Magyarország előnyei közé sorolta földrajzi elhelyezkedését, fejlett logisztikai hálózatát, a jól kiépített autópályákat, a minőségéhez képest meglepően olcsó munkaerőt...  Valamint azt is, hogy a munka törvénykönyve rendkívül rugalmas, csakúgy, mint a szakképzés.« Ha jól meggondolom, ebből egyetlen dolog a jelenlegi kormány érdeme: a munkavállalók jogfosztása. Ezt jelentik »a meglepően olcsó munkaerő«, a munkaadóknak egyoldalúan kedvező jogszabályok, a »rugalmas«, értsd: szétvert szakképzés. Földrajzi elhelyezkedésünk a honfoglalóknak köszönhető, az autópályák pedig az előző kormányok idején épültek Orbánék állandó kritikai össztüzében. Nincs a világon még egy kormány, amelyik a bérek és a jogi védelem elégtelenségét ne szégyenkezve, piruló arccal, hanem éppen hogy dicsekedve adná elő. Méghozzá az emberi erőforrásokért felelős miniszter kíséretében.”