„Nehéz meghatározni, mit is jelentenek a – talán germán gyökerű – Seuso dísztárgyai Magyarországnak. Hazudnánk, ha azt állítanánk, felérnek királyaink fejékével vagy a szintén unikális bizánci származék Monomachos-koronával, ám annyi biztonsággal leírható, messze-messze többet érnek, mint a miniszterelnök által említett tizenötmillió eurós hazakerülési költség.
Józan eszű és higgadt értékítéletű ember persze a sok ezer esztendős műtárgyak esetében valójában nem is akarhat financiális alapokra helyezkedni. Mert ahogy a fokozottan védett darázsölyv sem százezer forintot ér, úgy e csodát is lehetetlen áruházi módszer szerint beárazni, fölcímkézni, közszemlére tenni. Még akkor sem, ha a biztosítási rubrikát mindenképpen a kitöltendő részek közé sorolja az ebben utazó részvénytársaság.