„Másfél éve nyílt Budapesten egy vendéglő. A tulajt – aki rajtam keresztül ismerte meg az igazi borok világát – ismerem évek óta. Az egység indulásakor megbeszéltük, hogy tőlem fogja vásárolni a borokat, amint meglesz nagykereskedelmi engedélyem. De volt egy kérése. Addig is, adjam meg borászaim kontaktját, hogy rám való hivatkozással tőlük vásárolhassa a borokat. De csak addig...
Aztán eljött az idő, a nagykerem »meg lett«. Én pedig nagy lelkesedéssel elvittem néhány bort kóstolás okán – köztük egy szenzációs ezerjót – emberünkhöz, hogy esetlegesen felkerüljenek borlapjára; immáron az én gondozásomban/közvetítésemmel. Így is lett; a tulajnak tetszett mindegyik, felkerültek borlapjára. Rá két napra azonban az étterem tulaja kreált egy indokot és kijelentette: »majd én tudom, h kitől akarok vásárolni, de mivel anti túlságosan is rámenős, tőle aztán semmit«.