„Az emberben természetesen felmerül, hogy – a szabadfogású lenyúláson kívül – még hány olyan szakág létezik, amelyben a magyar teljesítmény olimpiarendezésre predesztinál. Meg hogy érdemes-e világraszóló sporteseményt rendezni egy olyan országban, ahol a valódi (pénzügyi) nyerteseket ugyanúgy előre borítékolni lehet, mint a botrányos határidő- és költségtúllépéseket. Csak emlékeztetőül: a 4-es metró jelenleg több mint tízéves csúszásban van, miközben az ára a háromszorosára nőtt, de ennek ugyanúgy nem lett semmilyen következménye, mint a Margit híd esetében a duplázásnak.
Végső soron azonban meg kell hajolnunk a rendezés mellett szóló érvek súlya alatt. Olimpiai bizottságunk ügyszeretete és elkötelezettsége kétségbevonhatatlan: alig pár hete adták át ingyen a Magyar Csapat elnevezést a Fidesznek, mondván, »nincs levédve, bárki használhatja« (az sem baj, hogy az illetékes hivatal másképp tudja). És a nemzetközi olimpiai mozgalomban is van egy stabil alapemberünk a kikezdhetetlen tartású és tekintélyű Schmitt Pál személyében.