ÉS

„A magyar és zsidó együttélés esetében nemcsak a fogalmi ellentmondásosság tarthatatlan, érvelhetetlen. Van más probléma is.

Ha elfogadjuk azt a tételt, miszerint a két háború közti magyar állami antiszemitizmus kulturális és állampolgári értelemben magyarokat sújtott, és a holokauszt esetében a magyar állam segítségével, aktív közreműködésével semmisítettek meg a nácik zsidó származású magyar embereket, akkor ebből az is következik, hogy az üldözötteket és megölteket nemzeti értelemben magyarnak tételezzük. Ha elválasztjuk a nemzetit a zsidótól, akkor óhatatlanul igazoljuk azokat is, akik nagyon is ártó szándékkal voltak érdekeltek ebben a szétválasztásban. (Innentől a zsidók idegenek, és velük szemben indokolt az idegenrendészeti eljárás, lett légyen annak bármilyen következménye.)

Nemcsak fogalmi és narratívaprobléma van az »és« használatával. Gyakorlatilag is kezelhetetlen, mert tényszerűen nem igazolható.

Lássunk néhány példát »a magyar és zsidó együttélés« krónikájából.

Karinthy Frigyes magyar és zsidó író volt? Örkény István magyar és zsidó író volt? Magyarul és héberül, esetleg jiddisül írtak? Hol vannak héber, illetve jiddis kézirataik? A magyar (a nemzetközi szakirodalomban bécsinek hívott) operett történetében Lehár Ferenc a magyar és Kálmán Imre a zsidó? Lehárnak magyaros, Kálmánnak zsidós dallamai születtek? Ki fogja ezt bebizonyítani? Ha megnézzük az 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmet, amelyben Csortos Gyula a lakáj, Kabos Gyula pedig az újgazdag vállalkozó szerepét alakítva játszik együtt, akkor ez a magyar és zsidó együttélés példája lenne? A film Magyarországon készült, mindenki magyarul beszél benne, és a két említett színész egyaránt az ország fővárosában, Budapesten lakott. Kabos személyes sorsát nagyon is érintette a Horthy-éra állami antiszemitizmusa, de ettől ő még éppolyan magyar színész volt, mint Csortos Gyula. Ismereteim szerint a film töretlen népszerűsége sem bontható zsidó és magyar szegmensre. Akkor tehát konkrétan miről beszélünk?

Mégis mi lehet az értelme, illetve az eredménye ennek a szétválasztásnak? Vélhetőleg az, hogy egy sokféle komponensből álló és folyamatosan építkező, változó magyar kultúrát utólag szétbontsunk magyar és zsidó elemekre, s ahelyett, hogy a személyi kiválasztódás történeti-szociológiai szempontjaival bíbelődnénk vagy a tehetségre figyelnénk, megteremtsünk valamiféle racionálisan és történetileg nehezen indokolható külön zsidó, illetve tőle eltérő magyar jelenlétet.”