Kell-e nekünk még egy Bős-Nagymaros?!

„A Fidesz itt a választási hajrában két ügyet is elhalasztott, mert túlságosan nagy vihart kavart, ez pedig a német megszállási emlékmű ügye, és a jóval drágább paksi bővítés ügye. Orbán Viktor mindkettőben félt, és meghátrált, és inkább mindkettő a választás utánra halasztotta. Ezzel pedig előállt az a helyzet, hogy az ellenzéktől függetlenül a kormány összehozott egy óriási, és egy kisebb tétet, amiről a választások szólni fognak:

A) Akarsz-e olyan német megszállási emlékművet, mint amilyet ez a kormány tervez?!

Illetve:

B) Akarod-e a paksi bővítést úgy, ahogy ez az Orbán-Putyin paktumban van?

Egy újabb Orbán kormány ugyanis teljesen nyilvánvalóan beleverné az emberek pofájába mindkettőt, amint megnyerték a választást. Ők mindkettőt akarták, akarják, és csak elhalasztották. Nem fogják megváltoztatni a véleményüket, csak, mert választást nyertek. Társadalmi vitát se fognak rendezni. Tehát nyilván mindkettő meglesz a választás után közvetlenül, ha ők nyernek. (...)

Az lesz, hogy ha a Fidesz nyer, a következő ciklusban elkezdi az atomerőmű építését. Aztán pár év múlva olyan nagy lesz az ellenzék népszerűsége, plusz, csatlakoznak a zöld mozgalmak, amelyek addig még erősödhetnek kicsit, és az egész Paks-II. tarthatatlan lesz. Olyan politikai ügy lesz belőle, mint Bős-Nagymarosból: az emberek ebbe fogják belecsatornázni az összes kormányutálatukat. Ha pedig mindez találkozik azzal, hogy ez az egész projekt eleve anno egy diktátor önkényes kis játéka alapján, eleve titokban kezdődött, eleve meg sem kérdezték a  népet, eleve nem volt semmiféle közbeszéd, társadalmi vita róla, akkor úgy fog kitörni mindez az elmulasztott probléma, hogy elsöpri a bővítést. Nem érdekes a nemzetközi szerződés, nem érdekes, a törvény, a majdani kormánynak majd vissza fog kelleni csinálnia. És akkor ott leszünk majd, mint Bős-Nagymarosnál: sokba került és nem épült fel semmi hasznos. Csak drága tanulópénzt fizettünk a hülyeségért.”