Felszabadulás igen, szabadság nem

„Válasz a MEASZ-nak.

Tegnap Ukrajna orosz megszállása kapcsán arról beszéltem az Orosz Nagykövetség előtti tüntetésen, hogy mi, magyarok a történelmünk során alaposan megtanultuk, mit jelent a megszállás. Hiszen megszálltak minket 1919-ben, ’44-ben és ’45-ben, majd megszálltak minket ’56-ban is. (Míg ’68-ban már a megszállók kényszerítettek minket arra, hogy magunk is megszállóvá váljunk, amikor beavatkoztak Csehszlovákiában.) Olvasom, hogy az egyik dátum, 1945 említésén felháborodott – az általam egyébként sokra tartott – Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, mondván: ’45 nem megszállás volt, hanem felszabadulás a náci uralom alól. Kérték, gondoljam át az álláspontomat. 

Remélem, nem veszik rossz néven, ha itt válaszolok nekik. ’45 tavasza valóban a felszabadulás pillanata volt Magyarország számára, hiszen a szovjet csapatok a német megszállók, és kollaboránsaik, a magyar nyilasok rémuralma alól szabadították fel az országot. Ez tehát valóban felszabadulás volt, csak éppen szabadság nem követte – nem is követhette. Mindezt én akkor értettem meg, amikor a nyolcvanas évek végén nagymamám a kezembe adta Márai Föld, föld! című kötetét, amiben így ír erről: »Egy nagy nép, irtózatos áldozatok árán, Sztálingrádnál megfordította a világtörténelem szekerének rúdját… és ennek a nagy erőnek egyik megtestesítőjével találkoztam ma. Sokak számára, a nácik üldözöttei számára, ez a fiatal orosz egyféle felszabadulást is hozott, menekülést a náci terror elől. De szabadságot nem hozhatott, mert az nincs neki.«”