Mi a bal?

„Ha a baloldal – akár intellektuálisan, akár politikai értelemben – sikeres kíván lenni Magyarországon, nem szűkítheti le mondandóját egy kritikai, némileg osztályharcos, feminista-zöld baloldaliság-képre. A magyar baloldali hagyomány egyenlőség-párti, ez tény – de legalább ilyen fontos elemei a republikanizmus, az antifasizmus, az ideológiai „Nyugat-pártiság”. E hagyományokra építeni, azokat integrálni érdemes. A baloldalnak nem csak kinyilatkoztatnia, de gyakorolnia is érdemes a befogadás gondolatát – a szellemi irányzatok szintjén is.

Egy ilyen integratív baloldalban helyet kell kapnia az emancipációs ügyeknek is. A melegek teljes egyenjogúságának kikényszerítése, vagy éppen a kábítószerek dekriminalizálása – a feminista és a zöld témák mellett – korunk nagy emancipációs küzdelmei; olyan ügyek, amelyeket tőlünk nyugatra lassan a mainstream baloldal is felvállal; helyük kell legyen a magyar baloldalon is.

Mindez elvezet a baloldal szövetségi politikájának kérdéséhez is. A Dinamó kiáltványa említést tesz a kereszténységről és a patriotizmusról, ám hallgat a liberalizmushoz fűződő viszonyáról. A magyar baloldal gyökereit tekintve szekuláris és európai elkötelezettségű, kozmopolita. Ettől még törekedhet a keresztény és patrióta gondolatok felkarolására, de a politika dichotóm logikáját ismerve e törekvésnek korlátozottan lesznek sikeresek.

A liberálisok viszont a baloldal szövetségesei lehetnek – ha a magát újrafelfedezni kívánó baloldal nem a jobboldal értelmezését veszi át az elmúlt húsz év történéseiről. A demokrácia és az emberi jogok tisztelete, a tekintélyelvű nacionalizmus elutasítása a napi politika szintjén már összehozta a baloldaliakat és liberálisokat. Nincs akadálya annak, hogy szellemi irányzataik is egy platformon találkozzanak a nyomasztó jobboldali túlsúllyal szemben.”