Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett.
„Szemben a bankadóval, a tranzakciós illetéket viszont át tudták hárítani ügyfeleikre, annak ellenére, hogy a kormány hosszasan ecsetelte, hogy mégis miért nem fogják áthárítani a bankok az új különadót. Végül a kormány is kénytelen volt belátni, hogy a bankok valóban áthárítják a tranzakciós illetéket, és mentve a menthetőt, meghirdették az első pénzügyi rezsicsökkenést, amelyet nemsokára egy második pénzügyi rezsicsökkentés követhet.
A bankok az ebből fakadó veszteséget úgy próbálják meg kiegyensúlyozni, hogy más tranzakciókat, valamint egyéb díjszabásokat drágítanak meg. A rezsibiztos ki is akadt a piaci folyamatokon, és szóba hozta a második pénzügyi rezsicsökkentés lehetőségét (közelegnek a választások, számít minden szavazat), annak ellenére, hogy a szakemberek már korábban kifejtették, hogy miért is káros a lakosság készpénz irányába való terelése. (...)
A hazai bankrendszer helyzete nem túl biztató, még annak ellenére sem, hogy a Magyar Nemzeti Bank NHP-programjának köszönhetően valamelyest felfutott a hitelezés (a bankok biztosabb, viszont alacsonyabb kamatbevételhez jutnak így). Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett, és a politikusok is (elsősorban a jobboldaliak) elkötelezett harcot fognak vívni a bankokkal vagy a szavazatmaximalizálás, vagy a népszerűséghajhászás reményében.
Többször is szóba került, hogy több külföldi bank összecsomagolna, és itt hagyná az országot, egyelőre azonban mindenki maradt, és a további tőkeemelés eszközét választották. Kérdés mikor szakad el a cérna – a részvényesek sosem örülnek egy tőkeemelésnek –, és a szavak helyett mikor lépnek a tettek mezejére. Addig is marad a verbális háború, adók, pénzügyi rezsicsökkentés, cserébe pedig a különböző banki díjak megemelése és a hitelezés visszafogása. Hol így, hol úgy, de a folyamat végén mindig a háztartások fognak rosszul kijönni.”
Lassan egy hónapja tart az aktuális román kormányválság. A távolban felsejlik egy AUR dominálta parlament réme, ráadásul azt sem tudni még, hogy az RMDSZ Budapesttől mit remélhet.
Kármán András szerint örömhír, hogy az elmúlt évek romló tendenciája után a három nagy hitelminősítő változatlanul hagyta Magyarország besorolását. A tárcavezető azt írta: a kormány célja a költségvetési egyensúly helyreállítása és a kiszámítható gazdaságpolitika.
Elhangzott, a kormány célja egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amely egyszerre garantálja az ország digitális biztonságát, és támogatja a hazai vállalkozások működését.
Az energetikai infrastruktúra fejlesztése már régóta tervben van, sőt, erre kért forrást az Orbán-kormány is, ám jogállamisági viták miatt nem kapott. Magyar Péterék most ezt leporolva mehetnek végig a programon, amit még az előző kabinet küldött ki Brüsszelbe.
Talán minden eddigi vezető bukásánál csúnyább.
Nagy Attila Tibor szerint az segíti a Tisza-kormány magas támogatottságának megtartását, hogy az első hónapban még nem vágott bele egyetlen komoly reformba sem.
A lényeg, hogy a Lannert-félék elégedettek legyenek.
Magyarországon nem csak Hormuz okoz problémát, hanem a szárazföldi sérülékenység is.
