Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett.
„Szemben a bankadóval, a tranzakciós illetéket viszont át tudták hárítani ügyfeleikre, annak ellenére, hogy a kormány hosszasan ecsetelte, hogy mégis miért nem fogják áthárítani a bankok az új különadót. Végül a kormány is kénytelen volt belátni, hogy a bankok valóban áthárítják a tranzakciós illetéket, és mentve a menthetőt, meghirdették az első pénzügyi rezsicsökkenést, amelyet nemsokára egy második pénzügyi rezsicsökkentés követhet.
A bankok az ebből fakadó veszteséget úgy próbálják meg kiegyensúlyozni, hogy más tranzakciókat, valamint egyéb díjszabásokat drágítanak meg. A rezsibiztos ki is akadt a piaci folyamatokon, és szóba hozta a második pénzügyi rezsicsökkentés lehetőségét (közelegnek a választások, számít minden szavazat), annak ellenére, hogy a szakemberek már korábban kifejtették, hogy miért is káros a lakosság készpénz irányába való terelése. (...)
A hazai bankrendszer helyzete nem túl biztató, még annak ellenére sem, hogy a Magyar Nemzeti Bank NHP-programjának köszönhetően valamelyest felfutott a hitelezés (a bankok biztosabb, viszont alacsonyabb kamatbevételhez jutnak így). Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett, és a politikusok is (elsősorban a jobboldaliak) elkötelezett harcot fognak vívni a bankokkal vagy a szavazatmaximalizálás, vagy a népszerűséghajhászás reményében.
Többször is szóba került, hogy több külföldi bank összecsomagolna, és itt hagyná az országot, egyelőre azonban mindenki maradt, és a további tőkeemelés eszközét választották. Kérdés mikor szakad el a cérna – a részvényesek sosem örülnek egy tőkeemelésnek –, és a szavak helyett mikor lépnek a tettek mezejére. Addig is marad a verbális háború, adók, pénzügyi rezsicsökkentés, cserébe pedig a különböző banki díjak megemelése és a hitelezés visszafogása. Hol így, hol úgy, de a folyamat végén mindig a háztartások fognak rosszul kijönni.”
Vajon mennyire életszerű, hogy Orbán Viktor írt egy több száz oldalas sikertanulmányt arról, milyen jó az a gazdaságpolitika, amit mindig is ellenzett a kormány?
Miként lehetne véget vetni a budapesti utakon tapasztalható káosznak? Hogyan válhatnának tisztábbá és biztonságosabbá a köztereink? Van-e hatékony megoldás a hajléktalanság problémájára? Többek között erre keresték szakértők és lokálpatrióták a választ a BP Műhely első konferenciáján.
Magyar Péter persze – szokásához híven – gyáván menekül, s megpróbál úgy tenni, mintha a kiszivárgott dokumentum nem is létezne.
Ismert, Karol Nawrocki mégsem találkozik a magyar kormányfővel annak moszkvai látogatása miatt.
Németország gazdasági növekedés után mély strukturális válságba került, amelyet főként szerkezeti problémák és évtizedes gazdaságpolitikai-stratégiai hibák okoztak.
Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.
Nemzeti csapatunk ötgólos hátrányból kapaszkodott vissza.
Közeledik a kampány, megkezdődött a korrekció.
