Kormány vs. bankok – a háború folytatódik

„Szemben a bankadóval, a tranzakciós illetéket viszont át tudták hárítani ügyfeleikre, annak ellenére, hogy a kormány hosszasan ecsetelte, hogy mégis miért nem fogják áthárítani a bankok az új különadót. Végül a kormány is kénytelen volt belátni, hogy a bankok valóban áthárítják a tranzakciós illetéket, és mentve a menthetőt, meghirdették az első pénzügyi rezsicsökkenést, amelyet nemsokára egy második pénzügyi rezsicsökkentés követhet.

A bankok az ebből fakadó veszteséget úgy próbálják meg kiegyensúlyozni, hogy más tranzakciókat, valamint egyéb díjszabásokat drágítanak meg. A rezsibiztos ki is akadt a piaci folyamatokon, és szóba hozta a második pénzügyi rezsicsökkentés lehetőségét (közelegnek a választások, számít minden szavazat), annak ellenére, hogy a szakemberek már korábban kifejtették, hogy miért is káros a lakosság készpénz irányába való terelése. (...)

A hazai bankrendszer helyzete nem túl biztató, még annak ellenére sem, hogy a Magyar Nemzeti Bank NHP-programjának köszönhetően valamelyest felfutott a hitelezés (a bankok biztosabb, viszont alacsonyabb kamatbevételhez jutnak így). Függetlenül attól, hogy ki alakíthat kormányt az áprilisi választás után, a bankadó szinte biztosan bennmarad az adórendszerben változatlan összeg mellett, és a politikusok is (elsősorban a jobboldaliak) elkötelezett harcot fognak vívni a bankokkal vagy a szavazatmaximalizálás, vagy a népszerűséghajhászás reményében.

Többször is szóba került, hogy több külföldi bank összecsomagolna, és itt hagyná az országot, egyelőre azonban mindenki maradt, és a további tőkeemelés eszközét választották. Kérdés mikor szakad el a cérna – a részvényesek sosem örülnek egy tőkeemelésnek –, és a szavak helyett mikor lépnek a tettek mezejére. Addig is marad a verbális háború, adók, pénzügyi rezsicsökkentés, cserébe pedig a különböző banki díjak megemelése és a hitelezés visszafogása. Hol így, hol úgy, de a folyamat végén mindig a háztartások fognak rosszul kijönni.”