Gumicsontok

„37 nap van a választásig, de lényegében semmi különös nem történik. Csak azt halljuk: lopott vagy nem, hazudott vagy nem, átverte vagy nem.

Pedig ez az, amiből mindenkinek elege van. A híradásokban azokat látjuk, akiket eddig is – pedig ott vannak az új jelöltek és szervezetek, akik mind a választók kegyeiért küzdenek. Sokan vannak és sokfélék. Mégis egy kalap alá kerülnek – lényegében a »kamupárt« kifejezést kapja mindegyik. Ja, meg hogy csakis a pénzért csinálják. Az újságíró (vagy főszerkesztő?) már régen eldöntötte, hogy itt senkinek semmire sincs esélye.

És ha így van, akkor miért is adjon hírt róla.

Lehet sajtótájékoztató, közlemény, akármi, nem érdekes.

Gondoltam, utánanézek, hogy a közszolgálati média hogyan kell viszonyuljon a jelöltállító szervezetekhez.

Hihetetlen volt, de senki nem tudott semmit. Kb 1,5 óra kutakodás után egy hölggyel tudtam beszélni, aki javasolta, hogy tegyek panaszt, ha azt érzem, ki vagyunk rekesztve a hírfolyamból.

Kérdés: kinek panaszkodjak? És mikor fognak az üggyel foglalkozni?

Közeledik a választás, és mintha titokban történne minden, olyan nagy a csend.

És arra gondolok, hogy hányan kérdezték tőlünk, hogy miért nem lehetett hallani rólunk korábban. A válasz: lényegében azért, amiért most sem.

Ez egy zárt közeg, nem kellenek outsiderek.

Legalábbis azoknak akik a körön belül vannak.

Bízzunk benne, hogy a választók nem így gondolkodnak.”