Elolvassátok a blogposztjaimat, ha nincs bennük csöcs?

„Tesókák, őszintén: lehozná valaha a 444, ha poénkodás helyett csak simán leírom, hogy gyerekek, bele kell dögleni, hogy az ember megugorja ezt a megugorhatatlan lécet, hogy elindulhassunk a választásokon csalás, korrupció és trükközés nélkül? Nem, mert nem kattintanátok bele. És ők a klikkből élnek. Hányszor hozta az index címlapon, mennyire elkeserítő az a mindennapos, kegyetlen harc, amit az általunk választott politikusokkal kell folytatnunk, mondjuk egy termelői piac megtartásáért? Nem kiküzdeni akartuk, csak megtartani. Vajon szarrá olvastátok volna? Hány nagyinterjút láttatok lakossági csoportokkal, civilekkel, érdekvédőkkel a Nemzetben, a Heti Válasz hányszor hozza címlapján a hétköznapi hősöket? Elkapkodnátok a standokról? A magyar egyesen reggelente behívják azokat keményen dolgozó, tisztességes, akiket csendben bedarál a rendszer? Leszarnátok.

Elolvassátok a blogposztjaimat, ha nincs bennük csöcs? Pedig ugyanaz az akarat és ugyanaz a csalódottság, ugyanaz a jó szándék és ugyanaz az irónia van bennük, mint egy meztelenkedős képben. Lehet szidni a mainstream médiát, meg haragudni ránk, amiért minden odds ellenében mégiscsak megpróbáljuk, de végülis mi fogunk rajta változtatni, ha valaha is. Ha az intézményesült hatalmasok nem lesznek már szimpatikusabbak, mint a csillogó szemű kicsik.

Kint állnak az aktivisták az utcán, aláírást gyűjtenek, beleszakadnak. Tüdőgyulladást kapnak, letörik a lábuk; örülnek minden jó szónak, tartják egymásban a lelket. Én is ott vagyok köztük az idő jelentős részében. Nem tudjátok elképzelni, hányszor hallottam az elmúlt majd' két hétben, hogy »hát maguk úgyse!« meg hogy »majd ha megerősödtek!« Egy-egy kiragadott állítás miatt darabokra szedik a 4K! - Negyedik Köztársaság programját olyan emberek, akik végülis le fognak szavazni arra az oligarchapárt-konglomerátumra, amelyik megcsinálta Orbánnak a kétharmadát. Akikről négy évvel azt mondták, hogy nem tudják elképzelni, hogy lehet rosszabb. Mi meg megdögölhetünk, mert egy állításunkkal nem értenek egyet.

A segítségetek, amit most kérünk, nektek nem kerül semmibe. Nem veszitek el másoktól a támogatást, aláírhattok akárkinek, akárhány jelöltnek. Csak rajtatok múlik, hogy az a kevés ember, aki időről időre felveszi a harcot a fennállóval, fog-e tudni segíteni a közös sorsunkon. Vagy marad ez a szar, amit megszoktatok. Mi tisztán játszunk, és nem kíméljük magunkat. A kérdés, hogy nektek belefér-e elközlekedni tíz-tizenöt percet is akár, hogy aláírjatok nekünk vasárnapig; legyen képviseletetek. Nem vagytok hibásak, ha nem. Nekem belefér elviselni némi kurvázást, hogy legalább tudomást szerezzetek róla: nektek is segítenetek kell, hogy legyen kire szavazni.

A dolgok már megint fejfájdítóan komplikáltak.”