„Hogy van az, hogy 800–900 település dohányosai nem lázadnak a mérhetetlenül ostoba és indokolhatatlan állami önkény ellen? És hogy van az, hogy mi, akik pontosan tudjuk, hogy nagyvárosiként kivételezett helyzetben vagyunk kisebb falvakban lakó polgártársainkhoz képest, némán eltűrjük, hogy ez a szemét állam itt is alsóbbrendű állampolgárnak tekinti őket, akiknek a szükségletkielégítési feltételeit nem köteles biztosítani, ha már az élet nem hajlandó idomulni az ő szemérmetlen szabályaikhoz?
Azért, mert cigarettáról van szó? Igen, a dohányzás szenvedély. Nevezhetjük károsnak, de akkor is szenvedély. Nem tiltott. Tehát minden dohányzó felnőtt magyar állampolgárnak joga van hozzájutni, egyenlő feltételek mellett, a szenvedélye tárgyához. Pontosabban megvásárolni a napi betevő cigarettáját, mert a cigaretta áru, piacon értékesítik. Méghozzá az államnak sok adóbevételt termelő piacon. És a trafiktulajdonosoknak sok pénzt hozó piacon. Ha nem így volna, Orbánék az egész gyalázatos tervet nem eszelték volna ki, de kieszelték, hogy megint a kistulajdonok (természetesen törvényesített) elrablásával lökjék meg a saját embereik vagyonát. Ha nem így volna, a trafikszabály egyik kiötlője, a trafikpályázatok egyik haszonélvezője, a »kizárólag magyar tulajdonú« Continental Dohányipari Zrt. nem avatott volnakétmilliárdos beruházást idén januárban (amelyhez 400 milliós támogatást is kapott – kitől?).
De az végképp az akarnokságnak, a főúri tévedhetetlenségnek és a polgárok nagyívben való leszarásának a bizonyítéka, hogy még akkor sem hajlandók változtatni az idióta rendszerükön, amikor sokszorosan kiderül, hogy az ország településeinek a negyede áldozatául esett.”