„Vajon miért kellene egy uniós demokráciának egy volt munkásőr ízlésvilágához igazodnia? Milyen alapon szól bele egy volt munkásőr egy szabad társadalom jövőjének alakításába? Miért kell mai fiataloknak egy volt munkásőr kedvében járni?
Honnan veszi a bátorságot?
Nem szégyelli magát, hogy volt munkásőrként egyáltalán kiteszi képét a nyilvánosság elé? Azt hiszi, hogy egy volt munkásőrnek van erkölcsi alapja ahhoz, hogy demokráciát formáljon? Új nemzedékek sorsába szóljon bele?
Nem beporosítása ez a demokráciának?
Kik azok, akik felsorakoznak a volt munkásőr mögé? Nem restellik magukat? Egy volt munkásőr az, aki őket vezeti? Huszonnégy évvel a rendszerváltoztatás kezdete után? Ennyire fejlődésképtelenek?
Azt hiszik, a társadalom ezt nem tudja?
Ők akarnak erkölcsi magaslatról prédikálni? Kioktatni demokratákat? Olyanokat, akik kockázatot vállaltak a munkásőrállam lebontásáért. Nem vörösödnek el a szégyentől? Nincs bennük igény szervezeti öntisztulásra?
Komolyan vehetőnek hiszik magukat?
Nem veszik észre, hogy azzal: egy munkásőrt tolnak maguk előtt, összes megmozdulásuk szánalmassá válik? Nagy, komoly és fontos ügyeket tesznek lesajnálhatóvá? Ennyire nincs szellemi kapacitás a háttérben?”