Szép magyar tragédia

„Azt mondták nekem a bihari gazdák, hogy azt szeretnék, ha Fazekas Sándor agrárminiszter felkeresné őket, és elnézést kérne tőlük a földpályázatok eredménye miatt. Láttam a szemükben, hogy némelyek ezt komolyan gondolják. Tényleg azt hiszik, hogy Fazekas úr leáll velük tárgyalni.

Ugyan, ugyan. Ebben az országban utoljára Gráf József agrárminiszter szakította meg horvátországi nyaralását, hogy a tüntető gazdákkal személyesen beszélhessen, de erre a névre ma már nem emlékszik senki. Hogyan is emlékezhetne, hiszen ez még 2007 nyarán történt, vagyis a magyar történelem kezdete előtt, amikor a magyar gazdák a kommunista finánctőke rabigájában sínylődtek kenyéren és vízen. De milyen szerencse, hogy azokban a nehéz időkben melléjük álltak a magyar gazdakörök országos vezetői, Jakab István és Budai Gyula, akik belezokogták a kamerákba, hogy ők életüket és vérüket adják a magyar gazdákért. Ám mostanra Jakab István parlamenti alelnök lett, Budai Gyula pedig államtitkár, ennélfogva egy szavuk sincs a bihari gazdák kisemmizése miatt, ami persze érthető: olyan sokat siránkoztak ők ketten a nemzet megmaradásáért, hogy mostanra elfogyott a könnyük. Egy könnycseppjük sem maradt, mindet elzokogták, mire a hosszú utat megtették a parlamenti bársonyszékig. Ó, nem, nincsen már rá érkezésük, hogy a bihari gazdák panaszát meghallgassák.”