Simon Gábor első ránézésre amatőr balfácán. Ám ez ne tévesszen meg senkit. Sunyi tekintetében ott tükröződik az a tátongó kulturális szakadék, amely hazánk balsorsát okozza.
„Ma mindenki a párbeszéd fontosságáról, a kölcsönös megértés égető szükségéről beszél, miközben senkit nem érdekelnek a sajátjától eltérő érvek. Elbeszélünk egymás mellett, mindenki halálbiztos saját igazában, és értetlenül bámul azokra a hülyékre, akik mást gondolnak. Csak a saját fájdalom az átélhető, mások érzelmei megvetendőek. Szenved ettől már mindenki, de kizárólag a másiktól várjuk, hogy változtasson hozzáállásán. De ez senkinek sem sikerül. Valami, valaki nem engedi. És azon is piszkosul össze lehet veszni, hogy vajon mi és ki. A kor meghatározó gesztusa az egymásra mutogatás. Ha valaki el szeretne tenni valami igazán érvényeset, amiből unokái is megérthetik majd a mai Magyarország legnyomasztóbb gondjait, akkor ajánlom a hírhedt reptéri jelenetet. Amikor az amerikai kiképzéséről hazaérkező Mesterházy Attilát megkérdezi a riporter, mit gondol, hányan rejtegetnek még párttársai közül eltitkolt százmilliókat külföldi bankszámlákon. A válasz gyors és határozott: »az MSZP-ben senki, a Fideszről el tudom képzelni.« Bárcsak azt az egyet lehetne feledni! Aki lebukott, aki Mesterházy után a második ember volt, aki a mai napig nem árulta el, honnan van a lé. Vádaskodni persze könnyebb.
A vitaképtelenség nem kizárólagosan a pártpolitika sajátja. Áthatja a közélet minden területét, beleértve a kultúra és a művészet tereit is. A Páholy nézői, olvasói jól emlékeznek rá, amikor Matthias Hartmann, a bécsi Burgtheater igazgatója azért utasította vissza Vidnyánszky Attila meghívását a nemzeti színházak nemzetközi fesztiváljára Budapestre, mert féltette a Burgtheater renoméját a magyar kormánytól és a Nemzeti Színház új vezetésétől. Közben cinikusan azzal érvelt, mennyire szeretné folytatni a vitát Magyarország kultúrpolitikájának fejlődése érdekében, és ebbe a szakmai diskurzusba igyekszik minél több szempontot bevonni. Bizonyára átgondolatlanok voltunk és kissé vehemensek, amikor elküldtük a búsba a fogadatlan prókátort, mert ugyan mi köze van neki hazánk kultúrpolitikájához. Azt is mondhatnánk, bocs, ha nem vett volna a történet különös fordulatokat. Nyilván a párbeszédre törekvés izzadt erőlködése jegyében odáig fajult a helyzet, hogy nem vesz részt a Szlovák Nemzeti Színház sem a fesztiválon.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Nemzeti Színház igazgatója szerint Cserhalmi „léleknyomorító igazodási kényszerek” mentén éli életét.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A fideszes politikus nem kertelt a szír elnökről szóló álhír kapcsán.
A kérdőív online is kitölthető.
