A teringettét, Gy. Ferenc!

„Ritkán élek szakrális megközelítéssel, mégis most azt mondanám, hogy tényleg van valami ördögi Gyurcsány Ferenc politikai szerepjátszásában. Az ördög ugyanis (ha tetszik, Lucifer) rámutat a világ – jelesül a modern politika – rothadt vonásaira, s azt akarja, hogy szakíts naiv, jóság utáni vágyaiddal, azonosulj vele, az ördöggel, merülj el a fertőben, és még élvezd is. S az ördögi »világmagyarázatban« természetesen sok igazság is van, hiszen van rothadás és fertő is valóban. Gyurcsány pedig »szállítja« ezeket: korábban az őszödi beszédben, nemrég az MSZP eltitkolt pénzeivel kapcsolatban (»jobb, ha nem tudjátok«), újabban Simon Gábor millióival kapcsolatban, sőt, tegnapelőtt már az őszödi beszéd kiszivárogtatásáról is »szivárogtatott« valamit (persze eléggé el nem ítélhető módon a Fideszt ekézte a beszéd nyilvánosságra hozataláért, mintha nem ez lett volna a párt alapvető morális kötelessége).

Ám éppen ezen az udvari bolondi vagy másképpen ördögi szerepén lépett túl Gyurcsány az évértékelőnek nevezett beszédében. Azt az embert támadta orbitális módon, aki az általa okozott gazdasági és morális káoszból négy év alatt kihúzta ezt az országot. Miket is mondott Orbán Viktorról? Röviden idézek: »Micsoda egy silány fickó maga, miniszterelnök úr!« »Miniszterelnök úr, Önnek elment az esze!” „Tisztességes maga, miniszterelnök úr? Nem, maga egy hitvány alak!« stb.

Ahogy ő mondaná, úgy reagálok erre: lárifári, Ferenc testvér! Sőt, a teringettét, mi több a teremburáját!

Szóval: Eddig, és ne tovább! Amíg ördögi módon rámutat a politika szennyes dolgaira (lásd MSZP-ügyek), abból akár fontos információkhoz is juthatunk. De lehúzni maga mellé a mélybe tiszteletre méltó államférfiakat, no, ezt már tényleg nem kéne, Gyurcsány úr.

Azt a rézfánfütyülő rézangyalát!”