Balogh Artúr, az ámokfutó

„De vissza Balogh Artúrhoz: nem mondhatom, hogy képzetlen, hiszen politológiát tanult az egyetemen, de hogy zavaros és önveszélyes a gondolkodása, az száz. Mert ő is elfogadja a világ kettészakítottságát! Nem látja, hogy az éhező fekete és fehér ember pont ugyanúgy szenved, ha nincs mit adjon a gyereke szájába, ha nem bírja kiváltani a gyógyszert, ha nem tud fűteni télvíz idején. De ő nem, nem a lehetetlen rendszer ellen szól, hanem azt bizonygatja, hogy a cigány szegény jogosan veszi el. Mi ez, ha nem a »cigánybűnözés« fasiszta ideológiájának alátámasztására tett kísérlet? A másik oldalról! Miért nem volt ennyi lopás, amikor a fekete vonatok tele munkásokkal zakatoltak a városokba? Talán csak nem azért, mert a fekete munkások is meg tudták teremteni a saját családjuk boldogulását? Miért a nyomor állandósítása, a »lopás szabadsága« mellett érvel, miért nem munkát, kenyeret követel?

Miért nem a szegénységet és kiszolgáltatottságot teremtő rendszer ellen szól? Vagy a hátrányos megkülönböztetés ellen, hiszen a romák munkanélkülisége tízszerese az országos átlagnak! Vagy miért nem a nemzetiségi elnyomás ellen szól, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után se egy múzeumunk, se egy színházunk, se egy kulturális központunk?”