aláValó Világ

„Kétségtelen – a cím telitalálat. A globális hatalmi rendszer urainak fő célja ugyanis éppen a valóság önkényes átértelmezése. 

Az embernek a létezésre irányuló alapkérdései az alábbiak: mi az anyag, mi az élet és mi a lélek lényege? Vagyis az élettelen, az élő és az emberi természet titkait kutatjuk az idők kezdete óta. Voltunk már persze sokkal közelebb is ennek a megértéséhez, mint most, de ez a világot már igen régóta terrorizáló, és persze »nem létező«, pusztító erő sikeresen lökött minket arra a lepusztulási lejtőre, amelynek fontos állomása most a kereskedelemi televízió és a valóvilág. És ha ez a pusztító erő le akarja váltani a valóságot, és a helyében egy általa konstruált ócska, hazug, mindent szétroncsoló hamis világot akar »valóvilágként« elfogadtatni, akkor teljesen logikus mindaz, amit igen régóta tesz. Vagyis, hogy anyag helyett »mű-anyaggal« árasztja el a világot. Hogy genetikailag módosított élőlényekkel, vagyis »mű-élettel« fertőzi meg az egész földi életet. És végül, hogy a kereskedelmi televíziók valóságleváltó fegyvereinek tudatmódosító kábítólövedékeivel létrehozza a »mű-lélekkel« felszerelt konzumidióták gigantikus csordáit. 

Ez az a globális szép új világ, amelyért a küzdelem zajlik, és ha valóban sikeresnek bizonyul – a világot irányító, »nem létező« erő részéről –, akkor sajnos valóban igaza lesz abban, hogy »ez a harc lesz a végső«. Most még azonban talán nem tartunk itt. Legalábbis erre utal, hogy még mindig szükség van valóvilág-sorozatokra, tehát a végzetesen lepusztított véglénnyé való változtatás folyamatán még mindig dolgozni kell. Az efféle sorozatok alapvető célja kettős. Az egyik egyfajta teszt, ami azt jelenti, hogy ezeknek a sorozatoknak a nézettségével és a nézői reakciókkal mérik az agyak cseppfolyósítottságának szintjét. 

Ez a »passzív cél«, de van egy »aktív cél« is. Ez pedig nem más, mint az, hogy a még talán nem kellő mértékben szétroncsolt, a világra még reagálni képes emberi lények számára egyértelművé tegyék, hogy nincs remény. Világossá tegyék, és ez a »valóvilág« brutális végső üzenete, hogy a létezés lényege nem más, mint az állati szintű elemi ösztönök gáttalan kiélése. Vagyis az emberi élet lényege az életfenntartásért, a fajfenntartá­sért és az élettérért zajló brutális küzdelem. Hogy nincs semmi más, hogy mindenki hazudik, aki lélekről, erkölcsről, szellemről, pláne szeretetről, együttérzésről, segítőkészségről beszél. Nincs tehát más feladatunk itt, a Földön, mint a lét alatti lét mocskában fetrengeni, és hogy egy idő után el ne unjuk mindezt, a legválogatottabb perverzitásokkal kell egyre ocsmányabbá tenni mindezt.”