Most csak Kárpátalja van

„Mától a trafikmutyi, Paks, Simon 200 milliója és az egész választási kampánycirkusz harmadrendű kérdés csupán. Most csak Kárpátalja létezik, semmi más. Most mindenkinek a lehető legnagyobb alázattal kell szolgálnia ezt az ügyet. Félre kell tenni az Euromajdanért való hippi rajongást, a Putyin cár iránti jobbos rokonszenveket, de a kardcsörtető irredenta hangoskodást is. Itt és most nem Kárpátalja visszacsatolása a cél – hanem a megvédése. Az viszont elemi kötelességünk. És aki ez alól bármilyen kifogással, bármilyen reálpolitikusi érvelésbe csomagolt restséggel vagy gyávasággal takarózva kibújik, az szar ember.

Nem lapul zsebemben a bölcsek köve, én magam sem tudom pontosan, mi lenne most a leghatásosabb fellépés. De ha van értelme adóforintjainkból fizetni a kormányzatot és politikusainkat, akkor az az, hogy ilyen helyzetekben minden hatalomfétist és minden egymás közti utálkozást félre téve ezen dolgozzanak 0-24-ben. Ha pedig van értelme magyarnak lenni, akkor az az, hogy erre minden erőnkkel rászorítsuk őket.

Eddig mindig homokba dugtuk a fejünket. Kussoltunk a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, nem tettünk semmit Csehszlovákia és a Szovjetunió széthullása idején, és a »béke és stabilitás szigetének« hazug, gyáva illúziójával lőttük be magunkat akkor is, amikor Szentlászlót pusztították a csetnik hordák. Kiragaszthatjuk a nagymaós matricát az autóra, osztogathatjuk a pénzeket határon túli haverjainknak és üzlettársainknak, beleugathatunk Pestről, hogyan kell ott magyarnak lenni – de ha ilyen helyzetekben cserben hagyjuk a saját véreinket, akkor nem érdemeljük meg az anyaország nevet.”