Blöff és parasztvakítás Tisza-módra

„Miután novemberben kiszivárgott egy 600 oldalas, belső használatra szánt konvergenciaprogram, amelyet nem terveztek nyilvánosságra hozni (»mert akkor megbukunk«), most bemutatták azt a választási programot a Tiszánál, amivel viszont nyerni szeretnének.

Bár Magyar Péter azzal ajánlotta a publikum figyelmébe a kampányprogramot a mai bemutatón, hogy azt »nem a mesterséges intelligencia írta«, mégis az a leküzdhetetlen érzésem lett hallgatva őket, hogy azt a klisé- és jókívánság-gyűjteményt, amit itt egy órában előadtak, bizony én is elő tudtam volna állítani mesterséges intelligenciával. Csak meg kellett volna kérnem az AI-t, hogy készítsen nekem egy kivonatot az elmúlt másfél évtized legelcsépeltebb ellenzéki közhelyeiből, ügyelve arra, hogy minden társadalmi csoportnak az üdvösségig bezárólag mindent megígérjen, miközben mélyen hallgasson arról, hogy minderre honnan lesz fedezet, ha közben nem találunk egy gigantikus olajmezőt az Alföld alatt.

Kapitány István előadta a kötelező céges bullshitet (versenyképesség, digitalizáció, hatékonyságnövelés stb.): ő az a rókamosolyú nagytőkés, aki 30 évig egy környezetszennyező, profitorientált olajos multivállalat topmenedzsere volt, de most el kellene hinnem róla, hogy kormányra kerülve viszont ő képviselné a zöldpolitikát, meg a nyugati cégek helyett a kisemberek és a dolgozók érdekeit. Nos, talán egy kicsivel hamarabb fogom elhinni, hogy a kisbabát a gólya hozza…

A frázisokon túl Kapitány egyetlen konkrét ígérete az volt, hogy le kell válni az orosz energiáról, ami persze egy amerikai LNG-lobbistától nem túl meglepő kijelentés. Apró szépséghiba, és elfelejtette hozzátenni, hogy ezzel biztosan vége rezsicsökkentés most ismert rendszerének, hiszen az amerikai cseppfolyósított gáz sokkal drágább az orosznál, nem beszélve a repesztéses kitermelés, a cseppfolyósítás és újragázosítás, valamint a transzatlanti szállítás brutális környezetszennyező hatásairól.

Az Erste Banktól érkezett Kármán András pár perc alatt elszórt szavakban több ezer milliárd forintot: még a korábban szidott 13. és 14. havi nyugdíj megtartását is garantálta, miközben mindenkinek becsszóra adócsökkentést ígért. 

Virágnyelven azért a feketelevest is belengette: amikor »a maastrichti kritériumokhoz való felzárkózásról« beszélt, az bizony megszorítást jelent, a »piactorzító beavatkozások kivezetése« alatt pedig nyilvánvalóan az árstopos termékek megdrágítását kell érteni.

A Novák Katalin utánozhatatlannak hitt mimikáját megidéző Orbán Anita (ő az, aki pár éve átjátszotta a Vodafone-t az Orbán-kormánynak) arról beszélt, hogy »rendezni kell a viszonyunkat Ukrajnával«, illetve teljesíteni kell azokat a feltételeket, hogy megkapjuk az uniós pénzeket. Azt hiszem, mindkettőről tudjuk, hogy ez mit jelent a valóságban.

A multicéges lobbisták után érkező Bódis Krisztina, a Csipke Józsika szerzője volt hivatott reprezentálni a Tisza baloldali szárnyát: ő elsősorban szociális tárgykörben tett ígéreteket.

Majd Bóna Szabolcstól megtudtuk, miért lesz minden jobb a gazdáknak attól, hogy Magyar Péter, az Európai Parlament agrárbizottságának tagja fél évig be sem jár a munkahelyére. De a kedvencem az volt, amikor Magyar Péter egészségügyi szakértője, Hegedűs doktor beszélt arról, hogy ők majd visszaszorítják a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Szép cél, de talán hitelesebb lenne, ha előbb a saját pártelnöke járna elöl jó példával ebben.

Összegezve: frázisok, kapkodásszerű ígérethegyek, néma csend az ígéretek fedezetéről. Sokkal beszédesebb, ami kimaradt belőle, annál, mint ami benne volt. Nem tudtunk meg semmit arról, hogy a Tisza támogatja-e, hogy a következő évtizedben az egyébként is recesszióban lévő Európai Unió tartsa el Ukrajnát; támogatja-e, amit a saját pártcsaládja, Weber és von der Leyen követel, hogy az EU gigantikus pénzekkel finanszírozza Ukrajna háborúját; illetve a Tisza támogatja-e Ukrajna uniós és NATO-tagságát. De nem tudtunk meg semmit arról sem, hogy a Tisza megtartaná-e csokot, a 3 százalékos lakáshitelt, az anyák szja-mentességét, vagy esetleg ezek is áldozatul esnének a konvergencia oltárán.

A mai produkció után valamiért Csercsa Balázs, a Tisza párt kilépett egyházügyi programfelelősének szavai visszhangoznak a fülemben, aki szerint Magyar Péter valódi célja, hogy négy év alatt megszedje magát a politikában, és minden parasztvakító szöveg, amit hallunk tőle és a csapatától, csak eszköz ennek a célnak az eléréséhez.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP