Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Kezdjünk küzdeni a lehetőségek Magyarországáért, mert senki nem fogja elhozni nekünk! Magunknak kell kiharcolni. Politikai csatákban, nem utcaiban – de nem is a Parlamentben, ha egyszer ott nem lehet.
„Mondjuk, szervezhetnénk egy kapitalista tüntetést. A trafikkárosultaknak, akiktől elvették hosszú évek alatt felépített üzletüket. A játékgépek forgalmazóinak és karbantartóinak, akik ugyanígy jártak. A földbérletükből kiebrudalt gazdálkodóknak. A zenés szórakozóhelyek működtetőinek. A kifosztott magánnyugdíjpénztár-tagoknak. És az összes többinek, akiktől törvénnyel vették el az önálló egzisztencia lehetőségét. Meg azoknak, akiktől törvénytelenül. Jöhetnének az orvosok, tanárok is, akik közül ugyan sokan támogatták a Fideszt az ezredforduló után, de jutalmul megkapták ugyanazt, amit az ellenzékiek: pórázt a nyakukba.
Jöjjenek a pályázatokon a csókosok mögé szorítottak, a csak Nokiás és whiskys dobozért megrendelést kapók. Jöjjenek az egyedi kormánydöntéssel feltáplált nagybefektető konkurenciája miatt bukók, és jöjjenek a különadókkal sújtott nagyvállalatok, bankok munkáját vesztett dolgozói. Szívesen látjuk a napszemüveges fiúk kényszerű üzlettársait, ha vannak. Az építkezések fővállalkozóinak nevetséges díjért dolgozó alvállalkozókat. A büntetlen csalárd csődöt elkövetők hoppon maradt szállítóit és alkalmazottait. És mindenkit, akit kiszorítottak, megloptak, becsaptak, akinek az elmúlt másfél évtizedben lenyesték a szárnyait.
Hirdessük meg, hogy új Magyarországot akarunk!
Olyat, ahol az értéket termelő ember a sztár, nem az azt újraelosztó. Olyat, ahol az üzletember nem gyanús, megvetésre méltó figura (a kortárs művek negatív karaktere), hanem a társadalom megbecsült tagja. Olyat, ahol a munkaadó nem a dolgozó kizsigerelésével, hanem munkaereje kibontakozásával viszi sikerre cégét. Ahol a vállalkozás nem adócsalással, hanem innovációval javítja piaci pozícióit. Olyat, ahol a tudás, képesség, szorgalom vezet az egyéni sikerre, nem a jó politikai kapcsolatok. Olyat, ahol tere van a kezdeményezésnek, ahol az új dologba vágót a környezet nem akadályozza, hanem segíti, hogy túljusson a kezdeti nehézségeken. Olyat, ahol a lakosság nem a sorozatgyártott celebek magamutogatását, hanem a másokat szolgáló emberi teljesítményt tartja érdekesnek, és az összes előbbit hájpoló tv csatorna megbukik. Ahol érdemes álmodni, mert az álmok megvalósíthatóak. Ahol a verseny győztesét a vevők jelölik ki, nem a hatalom.”