Kezdjünk küzdeni a lehetőségek Magyarországáért, mert senki nem fogja elhozni nekünk! Magunknak kell kiharcolni. Politikai csatákban, nem utcaiban – de nem is a Parlamentben, ha egyszer ott nem lehet.
„Mondjuk, szervezhetnénk egy kapitalista tüntetést. A trafikkárosultaknak, akiktől elvették hosszú évek alatt felépített üzletüket. A játékgépek forgalmazóinak és karbantartóinak, akik ugyanígy jártak. A földbérletükből kiebrudalt gazdálkodóknak. A zenés szórakozóhelyek működtetőinek. A kifosztott magánnyugdíjpénztár-tagoknak. És az összes többinek, akiktől törvénnyel vették el az önálló egzisztencia lehetőségét. Meg azoknak, akiktől törvénytelenül. Jöhetnének az orvosok, tanárok is, akik közül ugyan sokan támogatták a Fideszt az ezredforduló után, de jutalmul megkapták ugyanazt, amit az ellenzékiek: pórázt a nyakukba.
Jöjjenek a pályázatokon a csókosok mögé szorítottak, a csak Nokiás és whiskys dobozért megrendelést kapók. Jöjjenek az egyedi kormánydöntéssel feltáplált nagybefektető konkurenciája miatt bukók, és jöjjenek a különadókkal sújtott nagyvállalatok, bankok munkáját vesztett dolgozói. Szívesen látjuk a napszemüveges fiúk kényszerű üzlettársait, ha vannak. Az építkezések fővállalkozóinak nevetséges díjért dolgozó alvállalkozókat. A büntetlen csalárd csődöt elkövetők hoppon maradt szállítóit és alkalmazottait. És mindenkit, akit kiszorítottak, megloptak, becsaptak, akinek az elmúlt másfél évtizedben lenyesték a szárnyait.
Hirdessük meg, hogy új Magyarországot akarunk!
Olyat, ahol az értéket termelő ember a sztár, nem az azt újraelosztó. Olyat, ahol az üzletember nem gyanús, megvetésre méltó figura (a kortárs művek negatív karaktere), hanem a társadalom megbecsült tagja. Olyat, ahol a munkaadó nem a dolgozó kizsigerelésével, hanem munkaereje kibontakozásával viszi sikerre cégét. Ahol a vállalkozás nem adócsalással, hanem innovációval javítja piaci pozícióit. Olyat, ahol a tudás, képesség, szorgalom vezet az egyéni sikerre, nem a jó politikai kapcsolatok. Olyat, ahol tere van a kezdeményezésnek, ahol az új dologba vágót a környezet nem akadályozza, hanem segíti, hogy túljusson a kezdeti nehézségeken. Olyat, ahol a lakosság nem a sorozatgyártott celebek magamutogatását, hanem a másokat szolgáló emberi teljesítményt tartja érdekesnek, és az összes előbbit hájpoló tv csatorna megbukik. Ahol érdemes álmodni, mert az álmok megvalósíthatóak. Ahol a verseny győztesét a vevők jelölik ki, nem a hatalom.”
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szakértők kiszámolták, hogy mekkora marha Szabó Andrea szociológus és „szakértői” csapata.
A Kelet-Európában zajló konfliktusok kapcsán jelenleg három forgatókönyv képzelhető el: egy rossz, egy sokkal rosszabb és egy reményt keltő.
Hol húzódik a határ a szerkesztői mérlegelés és a közérdekű tájékoztatás teljessége között?
A Patrióta birtokába került egy videó, amelyen Magyar Péter arról beszél, hogy „geci nagy háborúra lesz”.
