Ukrajna: halál a szomszédban

„Kezdetben tehát az ország európai közeledéséért szálltak síkra a tüntetők, szemben a kelethez való szoros kötődés narratívájával. Mindez ellenzéki köntöst öltött szép lassan, de mára odáig jutottak a felek, hogy nyílt polgárháború zajlik Kijev központjában, és – kisebb intenzitással ugyan, de – Ukrajna számos városában. Lehet, hogy szélsőséges elemek, futballhuligánok (akik mindkét oldalon megjelentek) és társaik kezdték provokálni a rendfenntartókat, de ma már nem (csak) ők harcolnak a barikádokon – elég megnézni a fotókat, videókat: bármelyik szomszédunk lehetne a legtöbb ember. Aki ma ott van az utcákon, aki szembenéz a rendőrsorfallal, a Berkuttal, mesterlövészekkel, úgy érezheti, nincs veszítenivalója. 

Ma nem látni, ki kerül ki ebből a harcból »győztesen«. Janukovics foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, ki tudja miért - talán a felelősségre vonástól tartva, talán mentve hatalmából, vagyonából, amit tud. Feltételezve, hogy előrehozott elnök- és parlamenti választásokat kiírására kerül sor, és győz az ellenzék, ugyanazok a társadalmi, gazdasági problémák fognak, mondjuk, Klicsko előtt tornyosulni, mint most Janukovics előtt. Súlyosbítva egy polgárháborús helyzettel, amit addigra vagy sikerül megnyugtatóan lezárni, vagy nem... És akkor nem beszéltünk Kárpátalja és a magyarok helyzetéről – róluk ritkán esik szó, pedig ki tudja, mi történne, ha pl. azok az ukrán nacionalisták (is) hatalomra kerülnének, akik rendszeresen megrongálják a honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón.”