Gyurcsány megvilágosodása

„Látható, a nyelv is politikai, ideológiai nyomás alatt él, sokak állítása szerint még fejlődik is. Gyurcsány is megvilágosodott, még sötétebb, mint valaha. Valaha azt a látszatot próbálta kelteni, ha nem is templomjáró, intenzív hitéletet élő ember, nem is utasítja el az Úristent, közelebbi viszonyuk pedig szigorúan magánügy.

Ám az utóbbi időkben olyan vallásellenes kirohanásokat mutatott be, akár egy bolsevik agitátor valami szocreál operettben. Ha valaki úgy hinné, hogy az Istentől nem fordult el, csak az egyházat  mint világi intézményt kárhoztatja – ahogy vallotta valaha a magyar progresszió legjava Csokonaitól kezdve Petőfin, Jókain át Adyig, sőt József Attiláig – az téved, ugyanis Fletó az istenhitre, a hívő emberekre, a keresztény értékrendre és gondolkodásmódra tett lenéző megjegyzéseket. (...)

Talány, Gyurcsány honnan veszi, hogy újra meg kell vívnia a kulturkampfot, csak annyi bizonyos, hogy ha dúlhatnékja támad, nem ismer sem Istent, sem embert, mindennek nekimegy. Gyurcsány szerint ez a vita (mármint a kulturkampf) arról szólt, hogy a világi hatalmat képviselő Bismarck vissza akarja szorítani a világi hatalmat igénylő katolikus egyházat. Bismarck később megnyerte ezt a meccset, igaz, ehhez egy új pápaválasztás is kellett Pius halála után. Gyurcsány eszmefuttatása már az első szavainál hibádzik, mert a kulturkampf lényegesen több volt, mint egyszerű vita. Nem árt röviden felidézni, mi is volt valójában, s az összefogás harmadik embere miféle polgárháborút idéző állapotokat szeretne ismételten előidézni ebben az országban.”