Megkésett vezéráldozat

„Ukrajna fő problémáit azonban a hatalomváltás sem oldaná meg. Az elnöki palota kapujában most izgatottan toporgó ellenzék ugyanis egyszer már bizonyíthatta volna rátermettségét, ám nem tudott élni a lehetőséggel. Mindennél többet elárul a »narancsos« elit teljesítményéről, hogy az ukránok többsége visszahívta a hatalomba a 2004-ben elkergetett »kékeket«. Janukovics azonban visszaélt ezzel a bizalommal, s bár szó sincs arról, hogy mint azzal sokan vádolják, diktatúrát épített volna ki, a csőd szélén egyensúlyozó ország a korrupció mocsarában fuldoklik. Az már közel sem csak az ő számlájára írható, hogy közben Ukrajna soha nem került olyan közel a széteséshez, mint most. A nyugati országrész, mint mindig, most is megpróbálja ráerőszakolni az akaratát Kijevre és a tőle eltérően gondolkodó keleti és déli régiókra, és a szélsőséges nacionalizmus, ha kell, ellopja az elégedetlenek forradalmát is.

Az állam működésének mind látványosabb megbénulását és az erőszak tombolását látva a világ egyre nagyobb aggodalommal követi az ukrajnai fejleményeket. Immár Kijevben igyekszik oltani a tüzet a gyújtogatókat eddig hallgatólagosan támogató EU, amely tegnap Brüsszelben Vlagyimir Putyinnal is kereshette a megoldást, és közös álláspontot készítenek elő a visegrádi négyek is. Ukrajna összeomlása, ne adj’ isten, szétesése és polgárháborúba sodródása ugyanis gyengíti az egész kelet-közép-európai térség stabilitását.”