Lejáratás

„Távol kell tartani az országtól a gyűlöletet és az erőszakot. Mélységesen egyetértünk a Fidesz szóvivőjének felhívásával. Mindössze azt nem értjük, hogy ezt miért csak a baloldali Összefogástól várják el? Elismerjük persze, hogy ez álkérdés. Tudjuk a választ. Amit a most hatalmon - korábban nyolc évig ellenzékben - lévők tesznek, az úgy van jól. Az meg mindegy, hogy a másik oldal mit csinál, azt ekézni kell. 

Ha tehát a választás után megbénítják a fővárost, elfoglalják az Erzsébet hidat, az hazafias cselekedet (2002). Nemkülönben, ha megtámadják a TV székházát, hetekre berendezkednek a Kossuth téren, felforgatják a várost (2006). Mindebből csak a szemkilövető rendőrökre érdemes emlékezni. Ha az Országgyűlés elnöke arról beszél, hogy a baloldalnak a vérében van a csalás, az a színtiszta igazság. Ha ugyanő Gyurcsány Ferencet a demokrácia testén lévő gennyedző sebnek nevezi, az pontos tényleírás. Ha pedig egy miniszter a Brüsszelbe delegált szocialistákat magyarnak nevezett képviselőként aposztrofálja, az dicséretes nyíltság. Hová tetszik gondolni, hogy mindez az erőszak vagy a gyűlölet megnyilvánulása lenne. Még a feltételezés is sértő.

Az erőszak és a gyűlölet az, amit a másik oldalon tesznek. Bármi legyen is az. Ha tehát Mesterházy Attila beszéde közben valaki beordít valamit és arra az Összefogás miniszterelnök-jelöltje reagál, az főbenjáró bűn. Nem arra kell figyelni, hogy jogállami módszerekkel akarnak rendet tenni. Hanem amit Kocsis Máté mond: kérjen bocsánatot, amiért »kötél általi halált ígért politikai ellenfeleinek«. Aligha valószínű, hogy a Fidesz kommunikációs igazgatója nem értette meg, mi történt. A lényeg a lejáratás.”