„Senki nem engedhet meg magának ilyen stílust” – helyretették a gyermekotthon vezetőjét fenyegető Magyar Pétert (Videó)
„Nem fogjuk hagyni, nem élhet vissza a képviselői hatalmával” – üzenték meg a Tisza Párt elnökének.
Egyértelmű, hogy Marx osztályharcos és fajgyűlölő nézeteket vallott, a nőket pedig egyszerű tulajdonként kezelte. Bízom benne, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése és polgárai is egy terhes és vállalhatatlan örökségnek tartják Karl Marx szobrát.
„.:Nyílt levél a Budapesti Corvinus Egyetem vezetőinek:.
Tisztelt Egyetemi Vezetés! Kedves Egyetemi Polgárok!
Amint köztudomású tény, az 1953-1990 között Karl Marx nevét viselő Közgazdaságtudományi Egyetem a rendszerváltás után visszakapta eredeti, 1948-1953 között használt nevét, majd 2004. szeptember 1-től már Budapesti Corvinus Egyetem néven ismert. Ezzel párhuzamosan az egyetem főépülete mellett található térről a bolgár kommunista vezető, Dimitrov mellszobra is a megfelelő helyére, a Szoborparkba került, és a Dimitrov tér is már csak a kommunista múlt egy groteszk szeleteként él az emberek emlékezetében.
Mindezek ellenére, ha egy elsőéves hallgató, egy városnéző turista vagy egy egyszerű érdeklődő belép a »Közgáz« aulájába, akkor megdöbbenésére mind a mai napig a nyíltan fajgyűlölő és osztályharcos nézeteket valló Karl Marx ülőszobra tekint le rá. Többször ugyan felmerült a szobor áthelyezésének lehetősége, de ez végül nem valósult meg. De miért is kelthet visszatetszést minden jóérzésű polgárban az, hogy a rendszerváltás 25. évfordulóján még mindig egy Marx szobor található a magyar közgazdászképzés egyik legrangosabb intézményében?
Karl Marx eszméi, különösen azok utóélete megágyaztak a XX. század embertelen diktatúráinak és genocídiumainak. A fajgyűlölet és az osztályharcos kommunizmus totális diktatúráinak áldozatait több százmillió főre becsülik, a hazánkban évtizedekig kötelező tantárgyként oktatott osztályharcos, szocialista ideológia, a marxizmus-leninizmus pedig a nevetség tárgyává vált. Ahogy az alábbi idézetek is bizonyítják, Marx nézetei ugyanabból az irányból támadják az emberi méltóság tiszteletét, mint a kommunizmus és a nácizmus.
Egy demokratikus, polgári társadalomban kötelességünk küzdeni az antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés és a rasszizmus minden formája ellen. Hiszem, hogy Magyarország is egy ilyen hely. Most pedig áttekinteném röviden, hogy Marx miképpen vélekedett a különböző etnikai és vallási kisebbségekről, valamint a nők szerepéről.
A zsidókérdéshez címet viselő 1843-as munkájában így kérdezett: »(…) milyen különös társadalmi elemet kell leküzdeni, hogy a zsidóságot meg lehessen szüntetni?« A zsidókat pedig a következőképpen jellemezte: »Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. (…) Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz.(…) A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehet ma´s isten.« A Marx-Engels szerzőpáros 1845-ös A szent család avagy a kritikai kritika kritikája című művükben már a zsidóság eltörlésének szükségességét is hangsúlyozzák: »[A] zsidó lényeg megszüntetésének feladata igazában a polgári társadalom zsidó voltának (…) megszüntetésében áll.« Marx Antoinette Philipshez 1861. március 24-án írott levelében pedig egy hölgyet arcvonásai miatt becsmérelt: »Ez a kisasszony (…) a legcsúnyább teremtés, akit életemben láttam; visszataszító zsidós arcvonásai vannak (…)«
Marx a színes bőrűekhez is erőteljes rasszizmussal viszonyult. P.V. Annyenkovhoz 1846-ban írt levelében például a következőképpen vélekedett a rabszolgaságról, melyet akkoriban már Európa szerte eltöröltek: »[A] négerkereskedelem előtt a gyarmatok csak igen kevés terméket szállítottak az Óvilágnak, és alig változtatták meg a világ arculatát. A rabszolgaság tehát fölöttébb fontos közgazdasági kategória.«
Karl Marx szlávokról alkotott nézetei a náci fajelmélet ideológusaihoz álltak közel, ahogy az A magyar harc című 1849-es Marx-Engels műben is tetten érhető: »Ausztriában a pánszlávista délszlávok, (...) nem egyebek, mint egy felettébb zavaros ezeréves fejlődésből kikerült népszemét. «
Marx Kényszerkivándorlásról címet viselő 1853-as tanulmányával is hozzájárult a fajelmélet, és a nácizmus embertelen tételeinek megalapozásához: »Azoknak az osztályoknak és fajoknak, amelyek túl gyöngék (…), pusztulniuk kell.« (…)»A következő világháború nemcsak a reakciós osztályokat és dinasztiákat, hanem egész reakciós népeket fog eltüntetni a föld színéről. És ez is haladás.«
Marx Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című kéziratában pedig a házasság intézményét szembeállítja az általa szorgalmazott egyetemes prostitúcióval, és a nők testének köztulajdonként való kezelésével: »(…) ez a mozgalom, (…) a házassággal (amely mindenesetre az exkluzív magántulajdon egy formája) a nőközösséget állítja szembe, ahol tehát a nő közösségi és közös-közönséges tulajdonná lesz. Azt mondhatjuk, hogy a nőközösségnek ez a gondolata ennek a még egészen nyers és gondolatnélküli kommunizmusnak kimondott titka. Mint ahogy a nő a házasságból az általános prostitúcióba, úgy a gazdagságnak, azaz az ember tárgyi lényegének egész világa a magántulajdonossal való exkluzív házasság viszonyából a közösséggel való egyetemes prostitúció viszonyába lép.«
Ahogy a fenti sorok is bizonyítják, egyértelmű, hogy Marx osztályharcos és fajgyűlölő nézeteket vallott, a nőket pedig egyszerű tulajdonként kezelte. Szobrot a példaértékű életutat bejárt, ilyen tetteket végrehajtó vagy pedig kimagasló művészeti, szellemi teljesítményt nyújtó személyeknek szokás állítani. Karl Marx fenti kijelentései azonban nyilvánvalóan vállalhatatlanok azok számára, akik tisztelik az emberi méltóságot, az emberek egyenjogúságát, a demokráciát és a jogállamot.
Bízom benne, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése és polgárai is egy terhes és vállalhatatlan örökségnek tartják Karl Marx szobrát. Mindezek alapján kérem, hogy a rendszerváltás után 25 évvel tegyék meg a negyedszázada szükséges lépéseket a BCE főépületének aulájában található Marx szobor mielőbbi eltávolításának érdekében.
Üdvözlettel:
Rétvári Bence
alelnök, KDNP”