Visszaszereztük a társadalmi bizalmat

„A 2006-os események során a rendőröket olyan dolgokra használta fel az akkori kormány, amit nem lett volna szabad megengedni. Ez milyen következményekkel járt a rendőrségbe vetett állampolgári bizalom, illetve az állomány morálja szempontjából?

A kollégák kivetették maguk közül a törvénytelenséget elkövető társaikat, ezzel a belső morál megerősödött. Az események azt a tudatot erősítették, hogy a rendőrök nemcsak arra kezdtek el figyelni, hogy saját maguk, a munkájuk során betartják-e a jogszabályi követelményeket, hanem hogy társaik is ugyanígy cselekednek-e. Azóta a Készenléti Rendőrség vezetői állományában is személyi változások történtek, ez mindenképp javára vált az állománynak. Ez a megtisztulás és a kormányváltás utáni új belügyi vezetés politikája a társadalmi bizalomban is érezhető javulást hozott. Mára a rendőrség, a Tárki legfrissebb felmérése szerint, a Magyar Tudományos Akadémia után a második legelfogadottabb köztestület. Ez óriási eredménynek számít.

A Vizoviczki-ügy – amelynek során több főrendőr került előzetes letartóztatásba – sem rendítette meg a társadalmi bizalmat?

Éppen fordítva, tovább erősítette. Az emberek ugyanis látják, hogy a jelenlegi belügyi vezetés a legfelsőbb rendőrtiszti állományt is ellenőrzi, felderíti a korrupciót. A társadalom azt tapasztalja, hogy nem tűrjük a szervezeten belüli bűncselekményeket. A Tárki felmérése azt is kimutatta, hogy a közvélemény szerint a korrupció mértéke – egy kicsivel megelőzve a bíróságokat is – a rendőrségen a legalacsonyabb. Nemcsak az imént idézett kutatás jelzi a bizalom visszaszerzését. Valamennyi önkormányzatot megkerestük, hogy véleményezzék a rendőrség munkáját. Az átlageredmény egy ötfokú skálán a négyest meghaladta. (...)

A hajléktalanügy szociális vagy rendészeti kérdés?

A hajléktalanügy jelentős részében szociális kérdés. Ezért, amit az előző kormányok elmulasztottak, azt mi pótoltuk, Budapesten csaknem hétszáz férőhellyel bővítettük ki a hajléktalanellátás rendszerét. Sőt a katasztrófavédelem akár holnap ki tudna alakítani egy tizenötezer embert befogadni képes ideiglenes ellátóbázist. Soha ne legyen rá szükség, de megvan rá a hátterünk. Megnyitottuk a Szabolcs utcai kórház egyik részlegét is a beteg hajléktalanok ellátására. A Fűtött utca programot is mi hirdettük meg, és közösen visszük a karitatív szervezetekkel. Mindez a szociális oldala a hajléktalanügynek. Van viszont egy másik, rendészeti oldala is.

A liberális ellenzék erre azt mondja, kriminalizálják a hajléktalanügyet.

Budapesten csaknem kétmillióan élnek, mellettük rengeteg külföldi turista érkezik a városba. Ők tehát a többség, akik normális körülmények között szeretnének létezni Budapesten. Az, hogy az aluljáróba ne lehessen lemenni, mert a hajléktalanok ott fekszenek, biológiai szükségleteiket ott végzik, megengedhetetlen. Ez már rendészeti kérdés. A fővárosnak világörökségei részei vannak, amelyek megvédése, karbantartása az egész ország nemzetközi kötelezettsége. Azért hoztunk jogszabályt arról, hogy az önkormányzatok határozhassák meg, életvitelszerűen hol tartózkodhatnak a hajléktalanok. Azt azért ne engedjük meg, hogy valaki például a Mátyás-templom erkélyén rendezkedjen be! Rendnek kell lenni, és mi biztosítjuk a rendet, és vigyázzuk a többség érdekeit.”