„Mesterházy, Bajnai és Gyurcsány mára már belátta: azért is foghatnak össze, mert a magyar nép végleg letett egy általuk végrehajtott kormányváltásról. Több szavazatot se együtt, se külön, se tótágast állva nem fognak szerezni, mint amennyit eddig szerezhettek…így pl. jelentős kockázatok nélkül bevehetik a buliba Gyurcsányt is.
Nem a DK-t vezető egykori miniszterelnök politikai zsenijének és zsarolásának köszönhető tehát a „minden eddiginél intenzívebb” összefogás csodálatos eseménye, hanem a magyar nép mély, megalapozott és jogos undorának, amely legalább annyira szól a kormánynak, mint ellenzékének.
Ahogyan az is az elhanyagolható körülmények közé sorolható, hogy úgynevezett értelmiségiek nyílt levélben és a színfalak mögött győzködték Bajnait Gyurcsány nélkülözhetetlenségéről. Bajnai ezeknek a szerencsétleneknek lehet, hogy elhitte, hogy olyan megkerülhetetlen tényezők a királycsinálásban, mint voltak a 90-es években. De hát a lófaszt, mama. A gondolkodás és a helyzetfelismerés frissességét rég elvesztett arcok csak nosztalgiáznak az értelmiségi egykor olyan befolyásos szerepéről, amely csupán a rendszerváltást követő időszak anomáliája lehetett. De »normális« országban főszabály sohasem.”