A baloldal, ha ráér, tökön szúrja magát

„A másik terület a »mieink« és a bizonytalanok meggyőzése, megnyerése. Mert még a népszerűségi vizsgálatok alapján is nagyon nagy a bizonytalanság ezen a területen. Most meg pláne, hogy hallgatjuk a hadoválást arról, hogy mi mindig is ezt akartuk, csak ezek, meg azok nem akarták, meg nem így gondoltuk, meg most minden rendben lesz, a leendő vezetőről még nem tárgyalunk, személyekről sem, jelöltekről sem, szakmai egyeztetés folyik, nem merült fel külső személy neve, blabla-blabla... Kínos.

Még azokat is elbizonyítja akik leváltanák ezt a kormányt, de azt kérdezik, hogy kire szavazzak? Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni. Van, lesz erre stratégia? Hogyan hihessük el az ellenzékről, hogy valóban ellenzék, hogy szándékai tiszták, hogy nem túlélésre játszanak, hogy teljes az összefogás a leváltás akarásában, és nem fogja hátba támadni senki a másikat? Hogy nem vész el a szavazatunk, ha a közös ellenzéki jelöltre voksolunk! Legalább az ország szavazó polgárainak felét kellene meggyőzni arról, hogy nemcsak dumálnak, hanem valóban a kormány leváltására törekednek, és képesek is rá.

Fel kellene ismerni, hogy nagyon nagy a veszély! A jelenlegi ellenzék számára lehet, hogy »ez a harc lesz a végső«, mert esetleges bukásuk beláthatatlan következményekkel jár, az egész országra nézve is. És ez az ő felelőségük. Nincs idő! Ma már szerda este van, most mindenki arra vár, hogy mi lesz az összefogással, ki mindenki lép be, vagy fér be a közös csapatba. Lesz-e közös és új, hiteles miniszterelnök jelölt. Pedig már rég azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan és mit mondjunk az embereknek, hogy megértsék miért kell a kormányváltás.”