A kézművesség értékválasztás, nem pedig minőségi kategória. Sportszerűtlen flegmán elintézni a kézműves szemléletet azzal, hogy ez csak marketingcímke.
„A kézműves szőlészet és borászat soktucatnyi döntéstől lesz kézműves. Minden döntésnél meg lehet vizsgálni, hogy az jár-e, és ha igen, akkor milyen kompromisszumokkal. Természetesen attól nem sérül a kézművesség, ha a boros gazda olcsóbban és többet termel. Attól viszont nagyon is, ha a költséghatékonyság, a nagyobb mennyiség vagy egy generalizált közízlésnek való jobb megfelelés érdekében felad a bor egyediségéből, beltartalmi értékeiből vagy tisztaságából. Ennek az általam neomanufakturálisnak nevezett szemléletnek az eredménye természetesen szükségszerű kompromisszumokkal jár: az ilyen szemlélettel készült borból kevesebb terem, érzékenyebb az évjárathatásra, és az esetek többségében drágább is.
A kézművesség értékválasztás, nem pedig minőségi kategória. Nem jelenti azt, hogy eldobjuk a modern kor vívmányait, és visszamegyünk a prehisztorikus vagy akár középkori eszköztárhoz. A kézműves szőlő- és bortermelői szemlélet nem többet és nem kevesebbet jelent, mint a mennyiségi ingadozás, az évjárati sajátosságok, a természet kiszámíthatatlanságának és az olykor magasabb előállítási költségnek az elfogadását, ugyanakkor az egyediség, a tisztaság, a beltartalmi értékek és a szőlőmunkás megélhetésének megőrzését. A minőség biztosítása, a törvények ellenőrzése az erre hivatott szervezetek feladata kell, hogy legyen. A jogszabályi környezet és a végrehajtás hiányosságaiból fakadó problémákat nem a kézműves szemléletű termelők feladata megoldani; legalábbis nem közvetlenül, és nem a kézművességük által. (...)
Beszélgetni kell, eszmét cserélni. Meghallgatni egymást akkor is, ha a másik fafejű és akkor is, ha csapongó; akkor is, ha sokat látott öreg szaki és akkor is, ha tegnap indult ifjú titán. Nem akarok egyesületet alapítani. Nem akarok pályázni semmilyen támogatásra. Nem akarok hivatalért indulni, és nem akarok befolyást szerezni. Nem akarok senkit sehova beterelni, vagy bárhonnan kizárni. Nem akarok egy újabb szabályrendszert vagy etikai kódexet kidolgozni. A sajátom megvan, és mindenki másnak is megvan a sajátja. Nem akarok senkit meggyőzni ennek a szemléletnek a létjogosultságáról. Ezzel együtt örülnék, ha tudnám: nem vagyok egyedül.”
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
Tisztázzunk akkor valamit.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 12. rész.
