„A kézműves szőlészet és borászat soktucatnyi döntéstől lesz kézműves. Minden döntésnél meg lehet vizsgálni, hogy az jár-e, és ha igen, akkor milyen kompromisszumokkal. Természetesen attól nem sérül a kézművesség, ha a boros gazda olcsóbban és többet termel. Attól viszont nagyon is, ha a költséghatékonyság, a nagyobb mennyiség vagy egy generalizált közízlésnek való jobb megfelelés érdekében felad a bor egyediségéből, beltartalmi értékeiből vagy tisztaságából. Ennek az általam neomanufakturálisnak nevezett szemléletnek az eredménye természetesen szükségszerű kompromisszumokkal jár: az ilyen szemlélettel készült borból kevesebb terem, érzékenyebb az évjárathatásra, és az esetek többségében drágább is.
A kézművesség értékválasztás, nem pedig minőségi kategória. Nem jelenti azt, hogy eldobjuk a modern kor vívmányait, és visszamegyünk a prehisztorikus vagy akár középkori eszköztárhoz. A kézműves szőlő- és bortermelői szemlélet nem többet és nem kevesebbet jelent, mint a mennyiségi ingadozás, az évjárati sajátosságok, a természet kiszámíthatatlanságának és az olykor magasabb előállítási költségnek az elfogadását, ugyanakkor az egyediség, a tisztaság, a beltartalmi értékek és a szőlőmunkás megélhetésének megőrzését. A minőség biztosítása, a törvények ellenőrzése az erre hivatott szervezetek feladata kell, hogy legyen. A jogszabályi környezet és a végrehajtás hiányosságaiból fakadó problémákat nem a kézműves szemléletű termelők feladata megoldani; legalábbis nem közvetlenül, és nem a kézművességük által. (...)