Kivi, banán, LMP

Bátran állíthatom, hogy egy hét múltán végre sikerült kihevernem a szilveszteri delíriumot. Azóta csak a netet böngészgetem, frissítem a Tumblr-emet, teszek-veszek - nincsen semmi komoly dolgom. Mondjuk a radiátort még mindig nem csináltatta meg a főbérlőm, de nyilván úgy gondolja, hogy amúgy is enyhe a tél, így inkább ezt is hanyagolom, hátha megoldja.

A legkardinálisabb feladatom így jelen pillanatban az, hogy megegyem azt a kivit, ami mellettem szendereg. Méghozzá úgy, hogy félbevágom, majd a félbevágott gyümölcsből kikanalazom a belsejét! Igaz, hogy jobban vágytam egy ízletes pomelora (a pomelo mostanában nagyon menő), de csak kivi volt itthon, meg némi banán. A legnagyobb bajom viszont a kivivel az, hogy általában meg kell cukroznom, máskülönben savanyú.

Közben frissítem a Tumblimat, és látom, amint Vágó Gábor posztolgat (jómagam is szoktam posztolgatni egyébként). Azt írja:

„Fáj a szívem, mert nagy szerelmem volt nekem az LMP. Pont a fúrás-faragás, és a politikai kaszt általánosan jellemző önzése miatt már hónapok óta érlelődött bennem, hogy nem indulok képviselőként. Az utolsó utáni pillanatban kiálltam a közösség elé, hogy úgy kell nekem ez, mint üveges tótnak a hanyatt esés, de betolom az LMP-t. Aztán végül velem toltak ki olyanok, akiket nem is ismerhettek. Az engem támogató Schifferéken kívül ,sajnos sokan nem is értették, hogy mi ennek a politikai tétje, és ez a legelszomorítóbb.”

Arra gondoltam, hogy talán érdemes lenne felkarikázni a banánt egy kis edénybe, és úgy enni a cukrozott kivi mellé. Sőt, úgy talán még cukor sem kell a kivire és egészségesebb lesz! Meg arra is gondoltam eleinte, hogy ez az egész valami blöff volt Kampeszino képviselő úr részéről, amivel érthető okokból javítani akart saját pozícióján, ezzel kissé javítva a párt parlamentbejutási esélyein is. Az ember ugyanis azt gondolná, hogy ha már egyszer sikerült túlélni egy pártszakadást, és megszabadulni a karrieristáktól, akkor a megmaradt tagságot tényleg valamiféle idealizmus vezérli. Ehelyett lófaszt! Kiderül, hogy éppen a saját bázisdemokratikus idealizmusukkal nyírják magukat kifelé, hiszen egy épeszű, erős pártvezetés magától nyilván nem hozna ilyen barom döntést (főleg úgy nem, hogy eleve egy olyan pártról beszélünk, amelyik kísérletet sem tett a prolik megszólítására és az általuk történő parlamentbejutásra). Másrészt ott a B verzió, miszerint a párton belül elszabadult Baranya megye. Mindennek végeredménye pedig, hogy Vágó bejelentette a pártból való kilépését.

A helyzet ilyetén tehát roppant kínos! A magam részéről ugyanis nagyon elbizonytalanodtam annak kapcsán, hogy akkor most kikanalazzam a kivi belsejét, vagy hámozzam meg azt is és tegyem a banánhoz... Sokat pedig nem vacillálhatok, mert akkor megbarnul a banán.

A nap kérdése persze mégiscsak az, hogy Vágó Kampeszinó mihez fog kezdeni ezután. Na és Schiffer? Meg az LMP? És én?

De azt hiszem, az igazság az, hogy szarok én már az LMP-re, a Jobbikra, Bajnaira, de még a Torgyánra is. Nem érdekel, nekem ez így jó. Kikanalazom a kivit és villával megeszem mellé a felkarikázott banánt, így csak egy edényt és két evőeszközt kell majd elmosogatnom. Borozni azonban ma nem fogok. Viszont van még borom, ha esetleg mégis kedvem támadna. Holnap pedig pomelót veszek.