„A negyvenes évek második felében, de még az ötvenes években is fogcsikorgató hideg volt karácsony táján. Embermagasságú hófalak szegélyezték Budapest főbb útvonalait, a mellékutcákon pedig szánkózásra alkalmas hótakaró volt. Ezért az emberek fából készült szánkókon húzták haza a fenyőfát, amelyet a négy fal között természetesen karácsonyfának hívtak. Az ötvenes évek elején nyitott az Úttörő Áruház, amelynek kirakatában fából készült játékfalut rendeztek be a »fenyőünnep« közeledtével, természetesen betlehemi jászol nélkül. Jézus nevét nem volt ajánlatos emlegetni, hiszen a hatalom Sztálint vagy Rákosit akarta az emberek tudatába vésni helyette.
A magyar vidék valamivel szerencsésebb helyzetben volt, mint a főváros. A vidéki ember is félt ugyan az ÁVH-tól, félt a párttitkártól, vagy a begyűjtési biztostól, de könnyebben állíthatott karácsonyfát, és talán soha életében nem mondta ki azt, hogy fenyőfaünnep.