„Sem a nemzet, sem a társadalom, sem az erkölcs nem függnek az államtól; emberek békés együttélése nem csak azért létezik, mert ott áll az óvóbácsi a nádpálcával és a kezére üt annak, aki nem viselkedik jól, hanem mert az emberek nagy részének volt gyerekszobája, és nem tartja az élelemszerzés elfogadható társadalmi normájának, ha valakit jól fejbebasznak egy bunkósbottal és kiveszik a kezéből a sajtos stanglit. Nyilván vannak olyan elvetemült egyedek, akik igen, de az általuk jelentett problémát nem azért lehet kezelni, mert az állam olyan hű, de faszán oldja meg a dolgokat, hanem mert jelentéktelen kisebbségben vannak.
A kezelés előtt érdemes volna feltárni, mi is valójában az állam iránti rajongás elsődleges és tömeges oka. Néhány ötlet, amolyan brainstorming jelleggel:
Megszokás: Az államiság rendszere ilyen-olyan formában évezredek óta velünk él, a történelemórák sem igazán szólnak másról, mint kisebb-nagyobb államok folyamatos botrányairól, törvénykezésről, népsanyargatásról. Egészen az az érzésünk támadhat, hogy ez így van rendjén, mi több, csak és kizárólag így lehet, mert eddig is így volt, így az alternatívák keresése szükségtelen és hiábavaló.
Beletörődés: Az állam ugyan nem jó, vagy legalábbis nem tökéletes, de ez van, és nem is reális, hogy másképp legyen.
Kényelem: Ellentétben a libertárius modellekkel, a jelenlegi államfelfogás a polgárok részéről egészen kevés közreműködést igényel. 4 évente el kell menni szavazni, delegálni a polkorrekten képviselőknek nevezett dölyfös trollokat, fizetni az adót, betartani a szabályokat, és persze tartani a markunkat.
Előny: Az állam nem csak kényelmes, de előnyös is tud lenni, ha a fasz jó végén állunk.”