„Vágó István, a bőszen politizáló gyurcsányista extévés házhoz ment a gumibotozásért. A szenvedélyes Facebook-demokrata a következő szónoki kérdést posztolta ki, alatt az Origo cikkének a linkjével, ami arról szól, hogy Nyers Rezső egykori pártállami vezető az 56-os megtorlásokban vitt szerepe miatt nem kaphat nyugdíjkiegészítést:
»Most már kifejezetten érdekel, milyen szerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében vagy az azt követő megtorlásokban Nyers Rezső. Miért nem tudhatom?«
Én szívesen válaszolok: azért nem tudhatod, mert lusta voltál egy darab Google-kereséshez, ha már ismert politizáló híresemberként halvány fingod sincs a saját közelmúltadról. (…)
Aztán, a sok pattogás után egyszer csak jön pár normálisabb ember, aki megírja azt, amit nemhogy a korral foglalkozó történészek, hanem én is pontosan tudtam. Hogy Nyers igen fontos, aktív láncszeme volt a forradalom utáni gyilkos megtorlásnak, a koncepciós pereknek.
Annyira, hogy központi bizottsági tagként részt vett, szavazott, sőt fel is szólalt a legújabb kori magyar történelem egyik legszégyenteljesebb eseményén, az MSZMP KB 1957. december 21.-ei zárt ülésén, ahol a testület úgy döntött, hogy Nagy Imre miniszterelnök és társai (Donáth Ferenc, Szilágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Fazekas György, Tánczos Gábor és Haraszti Sándor) ügyében „szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak". Akkoriban a bírósági ítéleteket az állampárt vezető testületei hozták meg, ez a döntés tehát, ha formálisan nem is, a gyakorlatban Nagy Imre halálos ítéletét jelentette, amivel a jelenlévők természetesen mind tisztában voltak. Bár a lényegen nem változtat, a KB 51 megjelent tagjának csak egyharmada, 17 pártvezető szólalt fel az eseményen, Nyers köztük volt, a többiekhez hasonlóan támogatta Kádár János előterjesztését. Pedig még olyan ember is volt a KB-ben, aki tartózkodott, és mit tesz isten, nem ölték meg érte.”