„Igazságtalan lenne azt állítani, hogy Pócs ebben a köszöntő klipben - amit a 444 érdemtelenül száműzött a cikke végére - csakis a külsejével arat. Ellenkezőleg, parádés beszédet rittyent! Ami azzal kezdődik, hogy Pócs fényeket látott, majd a jeleket dekódolva rájött, hogy közelít a karácsony. Lehetett is nagy csodálkozás a Fidesz-frakcióban, többen állítólag a földre vetették magukat az izgatottságtól!
A polgármester-képviselő később kifejti, hogy akik most szeretik egymást, azok jövőre is fogják, a szeretet a legfontosabb, anélkül a minden semmit sem ér, és néha egy mosoly a legdrágább. A brit humor jászsági nagykövete ez utóbbit is a posztkommunista időszak legkifejezéstelenebb, mosolytalan arcával mondja el természetesen. De a Kormánypárt Neumann Jánosának messze legkirályabb levezetése az, hogy ha a szüleink nem születnek meg, mi sem születtünk volna meg. Aki Pócs Jánost támadja, az ezek után engem támad!”