Rontás alatt

„Nézzünk konkrét példát! Egy úr, nevezzük annak, megszólítja a telefonálót, hogy mondja el nevét és születési dátumát. Ezt megtudva elárulja neki, hogy rontás van rajta. Mégpedig anyagi és érzelmi. (Ugyan ki ne érezné, hogy ez nincs így, ha már egyszer kínjában betelefonált?) A mágus aztán kis folyékony faggyút vagy mit löttyent az előtte álló tál vízbe, és a megdermedt anyag formájából máris látszik: ez bizony visszatérő rontás. De sebaj, kedves hölgyem, emberünk máris leveszi önről a káros hatást. Közben az óra ketyeg. És jóindulatúan figyelmeztet is: ne felejtsen el védelmet kérni a központjuktól, merthogy ez visszatérő rontás. Persze ehhez nyilván újabb tárcsázás, azaz még egy kis pénz kell. Percenként vagy ötszáz forint. Na de nem kábítok tovább! Szerintem ez csalás, egyenes adásban.

És persze ezt is a legelesettebbek, a legrosszabb helyzetben élők szívják meg. Hiszen őket lehet a legkönnyebben csőbe húzni. Mert én úgy gondolom, kedves olvasó, hogy tévén keresztül semmiféle energiát nem lehet küldeni. Pénzenergiát pláne nem. Mert nincs. És nincs rontás sem, amit a tévén keresztül le tudnának venni. Levenni csak telefonon keresztül lehet a kétségbeesett, mindenféle délibábba is kapaszkodni kész embereket, pár ezer forinttal alkalmanként.”