„Természetesnek tűnik, hogy az ember ragaszkodik az őt körülvevő, nevelő, befogadó, védő közösségekhez. Ezek közül a haza, a szülőföld különösen fontos egység, identitásformáló elem. Olyan érzelmi odatartozást fejleszt ki, melyet hazaszeretetnek, patriotizmusnak nevezünk. Ez a jogos érzelem alakul át nacionalizmussá, ha elnyomják vagy veszélyeztetik, vagy ha más népek irányában hódító, uralmi akarattá válik. A német történelem szolgáltat kiváló példát arra, hogyan válik a patriotizmus országegyesítő nacionalizmussá és ezen túllépve agresszív imperializmussá.
Ha a nacionalizmus a vallással párosul, mint az iszlám világ nagy részében vagy Észak-Írországban, különösen veszélyes szenvedéllyé fajul. Az érdekeket meg lehet tárgyalni és kompromisszumot lehet kötni, de amit egy nép lelkének tekint, hitének és énjének vall, az mindenféle egyezkedést kizár.