Mindennapi üdvtan

„Ülök az autóban, hallgatom a rádiót. Híreket mond, azaz termelési tudósításokat, győzelem győzelem hátán, nagyjából minden csodálatos. De jó nekünk! Aztán egy kissé fonnyadt hang elkezdi velem megosztani ádventi gondolatait. Mérsékelten érdekel, már majdnem átkapcsolok, ám hirtelen megáll a kezem a levegőben. Közgazdász az illető, és azt fejtegeti, arról dorbézol visszafogottan, hogy a családok életében bekövetkezett javulás, ami a kormány tevékenységének köszönhető, szóval ez a javulás az áldás konkrét ígéretével tölti meg a várakozást. Esküszöm, hogy ennél semmivel nem volt árnyaltabb, sem összetettebb. Majdnem lesodródok a padkára, de idejében korrigálok. Értitek, Atyámfiai? Az ádventet, a betlehemi csodavárást ez az átlényegült honfitársunk lefordította fideszre.

Gimnazista koromban még szerepelt az én magyar tankönyvemben, hogy »Petőfi korának kommunistája volt«, meg hogy Móra nem volt elég osztályharcos, meg láttam a tévében eleget Kádár elvtársat, amint éppen üzemet látogat. Ám ez az ádventi gondolatsor simán versenyben van a legalpáribb és legormótlanabb agitpropos leleményekkel. Hogy nem sül ki a szemetek, fiúk?! Ugyanis ha nem utasításra nyilvánult meg ez az árva lélek, hanem ellenállhatatlan belső késztetésből, akkor a helyzet még drámaibb. Akkor már-már az öncenzúra lélektanánál tartunk. Jobb esetben. Mégsem fogom ideírni még a felét sem annak, amit gondolok. Menjetek a rezsibe!”