„Az idézett írásban szereplő példa ugyanis úgy értelmetlen, ahogy van, nem csoda, ha még az említett gazdasági lap újságírójának is beletört a bicskája. Abból ugyanis az derül ki, hogy a Horváth által megadott számokkal a bőrüket kockára tevő csalók mindössze 5,6 egységnyi nyeresége állna szemben a lánc végét alkotó legális partner 36 (!) egységnyi hasznával. Horváthnak a gyakorlati tapasztalatok teljes hiányáról árulkodó magyarázata erre valahogy úgy szól, hogy a legális láncszemek közbeiktatásával védett végeladó üzletlánc feltehetően majd visszaoszt nekik a hasznából. Ami nyilvánvaló marhaság. Valójában a cikkben Kamu2000 Kft. névvel illetett, a tényleges csalást megvalósító hazai importőr veszi ki a csalók tiszta hasznát az ügyletből oly mértékben, hogy azért majd a lánc végét alkotó legális szereplőnek is megérje tőlük vásárolni. Ez egy sokszereplős, és valóban sokismeretlenes egyenlet, amelybe legfeljebb a mindig más és más konkrét esetek valamelyikének számait lett volna érdemes behelyettesíteni, az íróasztal mellett kitaláltak csak fokozzák a zavart.
Az viszont, hogy áfaügyben még az EU-t is kioktatni szándékozó »szakember« az idézett 444.hu cikk példája szerint összekeverjen olyan alapdolgokat, minthogy mi is értendő a kimenő és a bejövő számla fogalma alatt, meg hogy még sejtése se legyen arról, hogy egy bruttó 104,14 egységért vett és bruttó 106,68-ért eladott termék után hogyan kell kiszámolni a fizetendő áfát, az már több mind gyalázat. Egyenesen bűn, amellyel a teljes adószakmát járatja le Horváth.”