Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
A maffiaállamnak az a lényege, hogy a társadalom nyerteseit egységbe kovácsolja, a veszteseit pedig tehetetlen helyzetbe szorítja le. Interjú.
„Három fő vonásban fogható meg a maffiaállam jelleg. Az első: a hatalom- és a családi vagyoni koncentráció szerves – egymást feltételező – összekapcsolódása. Hatalomkoncentráció kell ahhoz, hogy vagyonhoz lehessen jutni, vagyon kell ahhoz, hogy a függelmi rendszerekkel meg lehessen alapozni a hatalomban maradást. A második eleme ennek a párhuzamnak, hogy a maffiaállam szerveződése a patriarchális család mintájára történik. A patriarchális családfő számára, legyen miniszterelnök vagy keresztapa, a család, a porta, a birtok, a falu és az ország hasonló minőségű kategóriák. A keresztapa/miniszterelnök egyformán rendelkezik és intézkedik pénzről, vagyonról, státuszról, emberekről ezeken a területeken. A klasszikus maffia azért maffia és nem pusztán patriarchális család, mert a függőség rendszere és a legitimáció hiánya közti szakadékot erőszakkal hidalja át. A maffiaállamban az történik, hogy a patriarchális családfő pozíciója a legfőbb államhatalmi pozícióvá válik, különféle rendelkezéseit (pénzt irányít ide vagy oda, üzleteket koboztat el stb.) már közhatalmi funkcióból gyakorolja, így a magánérdek nem devianciaszerűen, hanem normaszerűen rendeli maga alá a közérdeket. Ezt hidalja át a maffiaállam az állami szervek erőszak-monopóliumával. Ha a hagyományos maffia megkíván egy kaszinót, akkor bedob az ablakon egy Molotov-koktélt, vagy fenyegetésként lófejet tesz a tulajdonos ágyába.
Sok mindennel lehet vádolni a kormányt, de ilyen erőszakot nem alkalmazott.
A maffiaállamban nincs szükség véres erőszakra, ezt helyettesíti az állam. Amikor például a Fidesz első kormányzása idején meg akarták kaparintani a BÁV-ot, s a tulajdonos nem akarta eladni, akkor egy másik érdekeltségében, a hoteljeiben a rendőrség éjszakai razziákat tartott. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy addig fognak razziázni, amíg az üzletmenetet tönkre nem teszik. Az illető eladta az államnak a BÁV-ot, amit a fogadott család körében utána privatizáltak. Ez az, amit tranzitállamosításnak hívunk. Csak azért államosítanak valamit állami kényszer segítségével, hogy a magántulajdont a saját érdekrendszerbe csatornázzák át. Ez annyiban különbözik a klasszikus maffiától, hogy nem a fizikai erőszak, hanem a közhatalom eszközével élnek. (...)
Ez egy koherens elmélet. Egy dolgot nem magyaráz meg: a maffiát nem szokták megválasztani. A maffia egy adottság, amivel a lakosság megtanul együtt élni, de nem ad számára demokratikus felhatalmazást. A közvélemény-kutatások alapján ez a »maffia«, meglehet, újra lesz választva. Miért szavazna a nép olyanokra, akik kifosztják?
Nem volt szükségszerű a jelenlegi rendszer kialakulása. A tanulmánykötet arról is szól, hogy mi minden vezetett idáig, például a szocialista-liberális kormányzás hibái és összeomlása nélkül ez a hatalom nem tudott volna létrejönni. A fennmaradása sem szükségszerű. Ez a kormány leváltható. Néhány hónappal ezelőtt a választópolgárok több mint fele kormányváltást akart. Ugyanakkor azt a kérdést is feltették nekik, hogy vajon melyik párt nyeri meg a választásokat. Ötvenvalahány százalék szintén a Fideszt nevezte meg. Ez azt jelenti, hogy van társadalmi igény a változásra, de nincs alany, amelyik beteljesíthetné ezt az igényt. Ez a demokratikus ellenzéki erők deficitje. Képtelenek olyan formációban felállni, amelyről a kormányváltást kívánó polgárok elhiszik, hogy van esélyük a maffiakormánnyal szemben.”