„Az új politikai zoológia szerint a dinoszauruszlét talán legfontosabb ismérve, hogy e faj példányai alkalmas célpontjai a kommunistázásnak. Az én esetemben ez stimmel is, nem a saját szerepemet akarom eltagadni tehát a 80-as évek második felének széteső állampárti apparátusában, amikor azt mondom: Orbánék szótárában a »kommunista« nem egyenlő a pártállami múlttal. Már emlegetni sem illik, hogy a Fidesz számára Szűrös, Pozsgay vagy a sajnálatosan megtévedt kormánytagok nem kommunisták, a húszas-harmincas éveikben járó MSZP-sek viszont igen. Bajnai KISZ-es, Orbán, Stumpf vagy Kövér nem. Schmitt Pál nem dinoszaurusz, Kovács László igen. Orbán világos magyarázattal szolgált: kommunista mindenki, aki a Fidesz érdekei szerint hazaárulónak, a nemzet ellenségének számít. Aki nyitottabb, modernebb, barátságosabb és demokratikusabb nemzetfogalomban gondolkodik, aki beleborzong a »nemzeti szabadságharc« álságos és giccses retorikájába. Kommunista az egész ellenzék, mínusz Jobbik. Parti Nagy Lajos nyelvújításával ők az »aknakomonisták«, női egyedeikben »komofeministák«, akik nem részesülhetnek a »sporttárskeresztényi szeretetben«. A dinoszaurusz fő jellemzője tehát, hogy nem turul. Vagy nem eléggé az. Orbán a kommunista ideológia egyik vonását: az internacionalizmust növeszti ijesztő szörnyeteggé. Támaszkodhat persze arra az össznépi emlékre, hogy a Kádár-rezsim valószínűleg Trianont kompenzálandó, a leginternacionalistább volt a környező országok pártjai közül. A nemzeti sérelmeket gondosan elhallgatta és elhallgattatta. Ehhez képest eltörpül, hogy a mai »kommunista« nem államosít, hanem a magántulajdont védi, nem keletre orientálódik, hanem nyugatra. Ezzel csak azt lehet igazolni, hogy a kommunista nemcsak dinoszaurusz, hanem ráadásul labanc is.
Egy öregedő, labanc dinoszaurusz – tudunk-e ennél riasztóbbat? Mit csináljak, mégis beleragadtam. De egyben talán tudok segíteni: a növényevésre való szoktatásban. Mert csupa húsevő falkavezér nem fog megférni nemhogy az országban, de még a demokratikus oldalon sem. Hogy nem lesz jó vége, ha egy új politikai generáció kivérzik az ellenzéki pártok közti háziversenyben, és ettől még hamarább amortizálódik, mint a miénk. Nem igaz, hogy nincs bennük tehetség. Kár lenne értük. Meg értünk.”