Az apátlanság faktora

„A hajdani, kiváló komika, Bach Szilvia lánya, Dóra beszélt először arról, hogy az apja kisgyerekkora óta nem étkezett velük egy asztalnál, az anyja nevelte. Mit tesz Isten, apuci egyszer csak előkerült! A fény és a csillogás vonzására megjelent egy piros hajú hölggyel, sután feszített a kamerák előtt. No igen: mert egy sikeres huszonöt éves nővel egy apának bajlódni már nem kell, etetni, ruházni, megszánkóztatni nem kell már. Tehetséges lány, és még karakteres is: ő volt az egyetlen, aki a kamerába mondta, mentora ellenére: Bozsek Márknak nem lett volna szabad önként kilépnie az X-faktorból. Danics Dóra nem véletlenül barátkozott össze a színész Bozsek Márkkal, akit szintén apa nélkül neveltek. Mintha egy harmadik világháború söpört volna végig az X-faktoron: eltűntek az apák. Csak nem a csatamezőn, hanem a balfenéken. Megúszták szupertehetséges gyerekeiket. Döbbenetesen magas volt azok száma, akiket az apjuk magára hagyott. Bozsek Márk apja is beült a nézőtérre, miután évtizedeken át nem is volt beszélő viszonyban a fiával… Annyit mindenesetre elért, hogy az érzékeny fiút ez a kései apai érdeklődési akció annyira fölkavarta, hogy nem tudta hozni korábbi szintjét. (Talán jobb lett volna, ha a kedves papa már kispórolta a fiával való törődést az életéből, férfiasan otthon marad.)

Slusszpoén: Alföldi Róbert is elmondta, hogy anyja egyedül nevelte, s már felnőtt korában ismerte meg az apját. Aztán a Bytheway egyik zenésze számolt be róla, mennyi lemondással nevelte őt az anyja. Krasznai Tünde életét is ilyen hiányok sodorták majdnem a semmibe. Tisztelt nemzésre szorítkozó apukák, eddig hol tetszettek lenni gondoskodással és mintaadással ezek mellől a szupertehetséges gyerekek mellől? Mi van a nagypolitikával? Egy elvont és tökéletes családot imádnak, ami statisztikák szerint az esetek cirka 40 százalékában nincs is? Ijesztően magas az apa nélkül fölnőtt gyerekek száma, és a közösség még mindig képtelen éreztetni erkölcsi ítéletét a megúszóbajnokok fölött.

A gyerekük elől elmenekülő apákról még a KDNP is hallgat, inkább macsósan pálcát tör a nevelési gondokkal egyedül maradt nők fölött. Ezek a tehetséges fiatalok sebeket viselnek a szívükön. Vérrel-verítékkel-lemondással fölnevelte őket az anyjuk – a kedves apukák hol leledzettek? Beülni utólag a nézőtérre? Hát igen, azt is lehet. Megfutni könnyű, helytállni nehezebb.

Szomorú az a világ, ahol a gyerekek mutatják meg a dezertőr szülőnek, hogyan kell embernek maradni.”