„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Fontosnak tartottam azt, hogy adjunk valami kézzelfogható segítséget a borászoknak. Nincs időm foglalkozni „vörös szőnyeges bevonulásokkal”, inkább farmer, gumicsizma, borvidék… allűröktől mentesen. Interjú.
„Milyen célokkal láttál munkához, mint miniszteri biztos?
Tudtam, hogy az időm nem végtelen, emiatt három nagy célt tűztem ki magam elé: 1. a hegyközségek megújítása 2. a borok piacra jutásának támogatása egy új marketing lehetőség megteremtésével; 3. az idősebbek tapasztalatára épülő generációs frissítés. (...)
Ha egy frissen végzett borász megkérne, hogy sorolj fel néhány érvet amellett, hogy itthon, a szakmájában próbáljon boldogulni, ahelyett hogy kimenjen Londonba mosogatni, mit mondanál neki?
Most dolgozzuk ki a borász életpálya modellt, ami reményeink szerint összefogja az egész szakmát a borásztól a sommelier-ig, a pincemunkástól a bormarketingesig. A telepítéstámogatás és a fiatal gazda program egyaránt azt a célt szolgálja, hogy a fiatal borászok elindulhassanak. Az is igaz azonban, hogy ez egy küzdelmekkel teli, időnként keserves munka, amiből a fogyasztó gyakran csak annyit lát, hogy a borász lesétál a pincébe és megkóstolja a bort. Tőke, családi hagyomány, szőlészet nélkül, »nulláról indulva« ezért senkinek sem javasolnám, hogy azonnal belefogjon a borkészítésbe. Problémának tartom, hogy kevés olyan ismeretet oktatnak az egyetemen, a borászati szakképző intézményekben, hogy miként lehet marketing eszközökkel népszerűsíteni a bort, miként lehet bejuttatni a bevásárlóközpontokba, vagy akár egy borkereskedőhöz.
Az oktatás, a képzés terén mikor várható előrelépés?
Úgy látom, hogy a borászati szakközépiskolákban olyannyira csak a szakmára fókuszálnak, hogy a határterületek kimaradnak a tananyagból. Már van arra koncepció, hogy elinduljon egy borgazdasági képzés, ami pont azokra a tudományágakra épít, ahol nem kifejezetten borászokat képeznek, hanem olyan ismereteket tanítanak, mint például pincekönyv vezetés, a borászatok könyvelési, marketing, logisztikai, kereskedelmi háttere. Van tehát remény. Az nyilvánvaló, hogy nagyon jó borászaink vannak, de sok jó szakemberre van még szükség ahhoz, hogy egy borászat igazán sikeres tudjon lenni.
Van esély arra, hogy magyar borok tartósan ott legyenek a világ legjobbjai között?
Fantasztikus minőségű boraink vannak; az elmúlt húsz évben komoly előrelépés történt e téren. A nemzetközi elismerések fontosak, sokat jelentenek az országnak, az adott borvidéknek, a magyar bornak. Azonban az Országkóstoló azt is bebizonyította, hogy számtalan olyan egészen kiváló magyar bor van, amelynek egyetlen díja sincs, de bármelyik nemzetközi zsűri asztalára nyugodt szívvel oda merném tenni. Az a fontos, hogy a versenyeken tudatosan, egy koncepció alapján tudjunk megmutatni magunkból. Definiálni kell magunkat a világ bortérképén.”