„Ha az ember arról olvas cikkeket, hogy a borászok zöme mindenféle egészségre ártalmas anyagokkal védi meg a szőlőjét a kórokozóktól, és ezek az anyagok a később a borba kevert egyéb mérgekkel, gyanús anyagokkal keveredve válnak jóízű veszélyforrássá - elgondolkodik. Ha utána arról is hasonló módon értesül, hogy szerencsére van néhány becsületes borász is, ezek azonban véletlenül mindannyian ugyanazon a kereskedőn keresztül értékesítik a boraikat, akkor már tudja, miről van szó. (...)
A szigorú hozamkorlátozást, környezettudatos szőlőtermesztést és a technológiai fejlesztésekkel vissza nem élő borászatot három helyi minőség- és eredetbiztosítási rendszer, a Mádi Kör, a Badacsonyi Kör és a Csopaki Kódex tűzte zászlajára.
Ezek esetében a közös szabályok betartását az önkorlátozást vállalt borászatok köre a szőlőben és a pincében is ellenőrzi. Aki nem szeretné, hogy ellenőrizzék, nem lép be, és így nem is viselheti a rendszer védjegyét. Sajnos az EU-ba is bejelentett, minden borvidéken elkészült hegyközségi »termékleírások« semmitmondóra, lefelé kiegyenlítőre sikerültek, ezért a fogyasztó számára sokat nem jelentenek. Az viszont biztos, hogy ami ezeken a rendszereken kívül »autentikus«, »kézműves«, az legfeljebb jól kitalált marketingcímke. Teljesítményét, feltételeit senki nem ellenőrzi és igazolja. (...)
A bor megmutatja, hogy ki hogyan dolgozott. Nem a szomszédot lebecsülve kell a piacra kerülni, hanem saját teljesítménnyel. A borászt nem a versenytárs, hanem a bora minősíti. Szóval, termeljünk s igyunk jó bort, egymást ne rágalmazzuk, és maradjunk tisztességesek! Nemcsak kifizetődőbb hosszabb távon, de jobban is alszunk.”