Ha valaki pusztán azért, mert civil aktivistából öltönyös politikus lett, a legalizációt feladva azt sugallja: komoly ember ilyet nem akarhat, az sajnos többet árt a legalizáció ügyének, mint azok a politikusok, akik eleve támadták azt.
„Kedves Juhász Péter!
A Kendermag Egyesület egykori szóvivőjeként és valódi motorjaként, és az Együtt Párt jelenlegi társelnökeként válaszleveledben azt írtad, hogy csak a marihuánafogyasztás dekriminalizációját támogatod, és két érvet hozol fel a marihuána legalizációja ellen: a magyar társadalom nincs felkészülve a legalizációra, illetve Magyarország még a Kádár-korszakban aláírt egy olyan ENSZ-egyezményt, ami szerint büntetni kell a marihuána fogyasztását.
Valljuk be, mindkét érv elég gyenge lábakon áll, különösen egy egykor a legalizációért küzdő aktivistától.
A »nincs rá felkészülve a társadalom« a mindenkori hatalom demagóg érve a status quo megőrzésére. Hosszú a lista arról, hogy mire nem volt már a magyar társadalom felkészülve az elmúlt száz évben: nem volt felkészülve a nők szavazati jogára, a többpártrendszerre, nem volt felkészülve az egyetemek megnyitására a szegények előtt, a sajtószabadságra, a polgári házasságra, nem volt felkészülve a rockzenére, a férfiak hosszú hajára, az élettársi kapcsolatokra és az internetre.
A sort hosszan folytathatnám, de lássuk be, ez egy gyáva érv. Miből lehet megállapítani, hogy valamire fel van-e készülve a társadalom? Egyet biztosan kijelenthetünk: ma sokkal inkább fel van készülve a társadalom a marihuána legalizációjára, mint 7-8 évvel ezelőtt, amikor bátran kampányoltál érte.
Ha valamiért politikusnak áll valaki, az nem az, hogy a társadalmi valóságot és a közös elvárásokat formálja?
Szintén gyenge érv egy politikustól, hogy Magyarország valamikor a Kádár-korszakban csatlakozott egy olyan nemzetközi egyezményhez, ami üldözendőnek tartja a marihuána fogyasztását.
Ez az ENSZ-egyezmény nem akadályozta meg az USA-t, hogy két államában is legalizálják a marihuánát. Ők azt a joghézagot használták ki, hogy az egyezménynek az USA mint szövetségi állam a tagja, és nem az egyes tagállamok. Nyilván tudod, hogy az ENSZ ennek ellenére felszólította az Egyesült Államokat, hogy szerezzen érvényt az egyezménynek. Ehelyett az Obama-kormány elfogadta Washington és Colorado állam lakosainak döntését. Nyilván azt is tudod, hogy az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervének nem állnak eszközök a rendelkezésére a kormányok megregulázására. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy nemzetközi egyezményből ki is lehet lépni.
Azonban nem a jogászkodás a lényeg. Egy politikusnak nem az a feladata, hogy belenyugodjon generációkkal korábban meghozott rossz egyezségekbe, hanem hogy megváltoztassa őket.
Ha már leveledben a Kendermag Egyesület 2007-es Legalizációs Kátéjából idéztél, hadd idézzük, mi áll benne a dekriminalizációról:
»A drogok feketepiaca fennmarad, a bizonytalan mennyiségből, hatóanyagtartamból fakadó károkkal, a beszerzési és szervezett bűnözéssel és ennek következményeivel. A rendszer következetlen üzenetet fogalmaz meg a társadalom felé a droghasználat mint tevékenység megítélésével kapcsolatban: ez hosszú távon a törvények erejébe és igazságosságába vetett társadalmi bizalomra káros hatással van.«
»A dekriminalizáció, bár jelentős lépést jelent a megoldás felé, csupán felemás, következetlen választ nyújt a problémára, nem szünteti meg azt a forrást, amely a szűnni nem akaró problémák melegágya: az illegális drogpiacot. A legalizáció ellenben az állam ellenőrzése alá vonja a drogjelenséget és kiveszi azt a szervezett bűnözés kezéből.«
2007-ben azt írtátok, hogy öt éven belül legalizációt szeretnétek. Azóta 6 év telt el.
Juhi!
Neked, aki úgy lettél politikus, hogy először legalizációs aktivistaként tettél szert országos ismertségre, óriási a felelősséged.
Ha valaki pusztán azért, mert civil aktivistából öltönyös politikus lett, a legalizációt feladva azt sugallja: komoly ember ilyet nem akarhat, és ez a küzdelem csak valamiféle bohókás civil múlt része, az sajnos többet árt a legalizáció ügyének, mint azok a politikusok, akik eleve támadták azt.
Üdvözlettel:
Borszéki Attila, a Kendermag Egyesület alapító alelnöke
Istvánffy András, a 4K! elnöke”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az amerikai elnök történelmi döntést hozott a Fehér Házban, ami alapjaiban írhatja át a drog elleni harcot. A rendelet szerint az anyag, ami százezrek életét követelte, már nem a bűnüldözés, hanem a nemzetbiztonság kategóriájába esik.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A miniszterelnök nem fogta vissza magát: a szegedi fórumon egymás után lőtte el a poénokat, amikről most videós összeállítás is készült.
Teljes a káosz a hírszerzésben: Tarjányi Péter hat forrásra hivatkozva állítja, hogy az oroszok a Baltikumra és Európára törnek, Ukrajna csak az előétel. Ám az USA hírszerzési igazgatója, Tulsi Gabbard ezzel szöges ellentétben azt mondja: a „mélyállam” hazudik, Moszkvának ereje sincs a hódításhoz.
