Tokajról ezredszer

„Megkérdezte, hogy a jelenlévők az utóbbi időben hány hatputtonyost vásároltak éves átlagban, és hát kiderült, hogy. na szerintetek mi derült ki? egyébként én sem tudom már a napját, mikor vettem ilyet, ha ajándékba kapok, akkor aszúzok, nincs húszezer forintom egy palack borra, mit csináljak. a másik, hogy most amúgy is terítéken van megint tokaj, a termékleíráson, az új szabályozásokon, a kereskedőház körüli dolgokon is látszik, komolyabban kezdik venni ezt az egészet, mint, és lehet, hogy ez jó irány.

mindeközben a boros sajtó, ha van még olyan, a blogtérben biztosan van, és a boros közvélemény hülyeségekkel van elfoglalva, kurvára nem értik, hogy az alapoknál tartunk még mindig. úgy küzdenek a techno ellen, mintha ezen múlna a fényes jövő, holott pont ez a szint az, ami jószerével még mindig hiányzik. megmondom a tutit: ezer-kétezer forintos tokajival kell elönteni a piacot, olyannal, aminek minden palackja és minden kortya jó, friss és üde borokkal (mint a sauskáé vagy a degenfeldé vagy a szenttamás mád furmintja), amik csúsznak, mint a veszedelem, elfogy belőlük egy üveg egy hokimeccs alatt, minőség és mennyiség kell, technotokaji. utána lehet varázsolni a komolyságokkal. de amíg ez nincs meg, semmi sincs. addig a komolyságokról csak azok a léhűtők fognak tudni, akik el bírnak jutni a bemutatókra, és ott sóhajtoznak egy-egy korty fölött. ám ők nem vásárlók, ők nem piac, ők semmi. ez van, ahogy mondani szokás.”